A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lábujjpuszik. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lábujjpuszik. Összes bejegyzés megjelenítése
2018. június 11., hétfő
tökéletes
döntéseket kellene hoznom, de hogyan,
ha ez az egész olyan bizonytalan
mégis, hogyan kellene meghoznom a
legtökéletesebb döntést,
amikor az életben nincs olyan,
ami minden szempontból az lenne:
tökéletes...
2018.06.12.
Nagy Anna
Vég
elterülök az ágyadon,
mire te széttárod a karjaidat,
hogy nyugodtan bújjak hozzád.
hezitálok, mert nem akarok újra sírva fakadni,
persze bármennyire is próbálom elkerülni,
a vég elkerülhetetlen.
s nekem kibuggyantak az első könnycseppjeim,
s míg azok vígan szaladnak le a nyakamig,
én karjaidba bújok,
s már megint utolért a vég.
2018.06.12.
Nagy Anna
felszinen
ha a következő életemben én választhatnám meg, hogy mi legyek,
minden bizonnyal tenger lennék.
hát ja.
mert ha tenger lehetnék, nem néznének rám tátott szájjal,
hogy ennek, most mi baja?
tulajdonképpen nincs semmi bajom,
sőt ha már itt tartunk leszögezném, hogy baja egy város.
s legközelebb talán úgy kellene kérdezni, hogy van e valami problémám.
valami olyan, amit képtelen vagyok megoldani.
hát ja.
olyan van. dögivel. sőt tulajdonképpen jelenleg csak olyanom van.
ha a következő életemben én választhatnám meg, hogy mi legyek
minden bizonnyal tenger lennék.
hát ja. akkor háboroghatnék kedvem szerint,
anélkül,
hogy mások beszólnának, mert hogy nekik nem tetszik,
az amit jelenleg csinálok.
hát ja.
legszívesebben egyedül lennék egy tenger mélységes felszínén.
2018.06.12.
Nagy Anna
2018. május 26., szombat
A fától az erdőt.
Nekem olyan férfi kell,
aki engem viszontszeret.
Nekem olyan férfi kell,
aki ha egyszer szeret, akkor nem hagy el.
Nekem olyan férfi kell,
aki nem ígér betarthatatlan ígéreteket.
Nekem olyan férfi kell,
akire ha szükségem van,
akkor mellettem marad.
Egy olyan férfira, aki tiszteli a szüleimet,
Egy olyan férfira, aki nem fordít hátat nekem.
S, ha fél, akkor nem hagy el.
De ne érts félre, tudod édes nagyon szeretlek,
Még jobban is, mint amennyire kéne.
Csak jelenleg nem tudok, rád párként tekintetni,
& tudod az a gond, hogy ez a jelenleg lehet,
hogy ez örökké fog tartani.
Mert az utóbbi időben nekem elegem lett.
Elegem lett abból, hogy: nem keresel, nem érdeklődsz,
s, hogy egyszerűen csak úgy vagyok neked.
& ez nem élet, csupán testi kötődés.
Tudod édes, nekem olyanra van szükségem,
aki szeret engem, vigyázz rám és megbecsül.
Nekem olyan férfira van szükségem,
aki a bizalmat nem köti feltételekhez.
Nekem olyan férfi kell,
aki tiszteli a szüleimet.
Aki örül, hogy vele vagyok,
aki örül, hogy az övé vagyok.
Nekem olyan férfi kell,
akivel leélhetem az életemet.
& sajnálom, de ezek szerint
nem te vagy az a férfi.
Mert neked álmaid vannak,
a célok helyett.
& az álmok csak úgy vannak,
a célokért pedig nem teszel semmit.
Nekem olyan férfi kell,
akinek céljai vannak, az álmok helyett.
Nekem olyan férfi kell,
aki tiszteli a szüleimet.
Nekem olyan férfi kell,
aki tisztel engem.
Nekem olyan férfi kell,
aki tisztel engem.
2018.05.26.
NMA
2018. április 13., péntek
úgy szeretnék veled lenni
Úgy szeretnék veled lenni,
hogy ne legyenek zavaró tényezők,
se meló, se az iskola.
S bár ne lennének égből kapott hívások sem -
Csak legyünk mi ketten egymásnak,
meg az ágyad nekünk.
Nézzünk meg egy jó horrort,
vagy akár egy filmes románcot.
Bújunk össze, aludjunk el,
S lopjunk egymástól csókot éjjel.
2018.04.13.
NMA
Holtpont után.
Hétfő - boldog vagyok,
hiszen állandóan a veled töltött pillanatok
járnak az eszemben.
Kedd - még mindig boldogan kelek fel reggel,
de lassan motoszkál bennem az az érzés,
hogy hiányzol nekem.
Szerda - holtpont.
Ma szomorú vagyok, mert nem a karjaidban ért a reggel.
Itthon vagyok és a mellkasod helyett a párnámhoz nyomom a fejem.
Csütörtök - ma már sokkal könnyebb minden,
Ma már optimistán ébredtem, hiszen már csak egy nap,
és veled aludhatok. Alig várom a holnapot!
Péntek - bezsongva kelek.
Amint vége a műszakomnak, már a karjaidban is lehetek!
Szombat - nem jöttél tegnap, hiába vártalak.
Nem jöttél, hiába vártalak.
Vasárnap - ...
NMA
Kívánlak
Nem a szex az, amit annyira kívánok.
A szemeidet kívánom,
ahogyan azokat reám emeled,
azt a szerelmes tekintetedet.
Kívánom a csókodat,
azt az édes csókodat.
Kívánom, az illatodat.
Kívánom, hogy hozzád bújhassak,
hogy halljam férfias hangodat,
hogy belenézhessek barna szemedbe
és úgy mondjam el neked,
hogy mennyire szeretlek!
2018.04.13.
NMA
2018. április 10., kedd
Költészet napja - versfoszlányok
Sziasztok :) Hogy vagytok?
Arra gondoltam, hogy hozok nektek egy kis versfoszlányos bejegyzést, ami egyébként is régen volt már, na meg az idő múlásával felgyűltek nálam a verskezdemények is. S úgy érzem a költészet napja most, számomra csúnyám szólva, de kapóra jött:
Arra gondoltam, hogy hozok nektek egy kis versfoszlányos bejegyzést, ami egyébként is régen volt már, na meg az idő múlásával felgyűltek nálam a verskezdemények is. S úgy érzem a költészet napja most, számomra csúnyám szólva, de kapóra jött:
Tudom, hogy ott vagy valahol,
mert én is itt vagyok valahol
*
Láthatatlan a személyiségem.
Látsz engem, hiszen velem vagy egy légkörben.
Tudod, hogy ott vagyok, és hogy te is ott vagy velem.
Majd telnek a másodpercek és tovaszáll a tekinteted.
*
Berobog a terembe,
a Kóla az asztalon.
Mindig ugyanaz a lazaság:
-Amikor legutóbb nálatok voltam, még esett a hó...
Szájához emeli a kólás dobozt,
mire rózsás ajkai szétnyílnak:
s eszembe jut a buszról az a két lány.
*
Nem vagyok már az a lány,
akit ha kedved úgy tartja lekiabálsz!
*
Beteríti már a rónát,
a nagy varjú sereg.
Az a bizonyos fekete sereg.
*
Hiányzik a szemed fénye,
a reggeli nyújtózkodás,
majd vécére botorkálás,
aztán összebújás.
Egyszer azt olvastam, egy számomra kedves verseskötetben, hogy a legjobb megoldás a lírai székrekedés esetén a séta, s úgy érzem nekem is ajánlatos lenne jó nagyokat sétálnom. No meg rögtön lejegyezni a gondolatimat, amint eszembe jut valami új.
NMA
2018. április 4., szerda
te magad Édes
Hiányzik a hangod reggel,
Szuszogásod a hajamba,
Kezeid érintése.
Hiányzik a szemed fénye,
Hiányzik a dörmögő horkolásod,
az éjjeli összebújjások.
Hiányzik, hogy veled legyek,
hogy veled aludjak el,
s veled is ébredjek.
Hiányzik a reggeli merevedésed,
az éjszakai bújós éned!
Hiányzol te magad Édes,
de lassan talán közelebb érek.
Szuszogásod a hajamba,
Kezeid érintése.
Hiányzik a szemed fénye,
Hiányzik a dörmögő horkolásod,
az éjjeli összebújjások.
Hiányzik, hogy veled legyek,
hogy veled aludjak el,
s veled is ébredjek.
Hiányzik a reggeli merevedésed,
az éjszakai bújós éned!
Hiányzol te magad Édes,
de lassan talán közelebb érek.
NMA
2018. február 16., péntek
Halacska
Kint állunk a kapuban,
már vészesen közeledünk a búcsúcsókhoz,
amikor egy kép jelenik meg előttem,
az hogy ott fekszel a lábaimon,
vagy éppen én fekszek a tieiden,
nem szól egyikőnk sem,
élvezzük a másik érintését.
eszembe jutnak azok a gondolatok,
amiket akkor gondoltam. - eközben te
előveszed, a kabátod belső zsebéből,
az előre bekészített cigarettát.
majd ajkaid közé veszed,
azok közé az ajkak közé, amellyel engem szoktál csókolni,
elmerengek azok alakjában, színében, mozgásában
mígnem, azt veszem észre,
hogy szemeid engem figyelnek.
már nem gondolkodok a múlt eseményein,
már a jelenben vagyok,
s a szemeidbe bámulok.
kívülről tudom, hogy mi következik,
előkotorod a gyújtódat, s begyújtod a meló előtti
első szál cigarettád.
mélyet szívsz belőle,
majd szépen lassan fújod azt ki.
s miközben kiveszed ajkaid közül,
ajkaink egymásra tapadnak.
majd figyelem ahogyan lassan
elindulsz a sötét úton
- de tudod ilyenkor szembesülök a ténnyel,
hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.
s úgy érzem lassan végleg felnövünk egymás mellett.
-Halacska.
2018.02.17.
A.
2018. január 23., kedd
#lábujjpuszik
Hömpölygő hó vesz körül engem,
Szemeimet a hópelyhekre szegezem
S egészen lassan, ha kitartok,
Olyan ez az egész, mintha már nem a betont taposnám.
Percek alatt fehérré változnak az utak, a kerítések,
Melyek elválasztanak minket.
Még mindig a hömpölygő hópihéket nézem,
S egészen úgy érzem, mintha fent lebegnék az égben.
Kicsit félek, mert egyedül vagyok messze a talaj felett.
De nyugodt is, mert közelebb érezlek.
A.
2017. október 25., szerda
AZ erősítő édesen duruzsoló hangja
Hagyom ,hogy az erősítő duruzsoló hangja
betöltse a szobám minden apró zugát,
ilyenkor úgy érzem el tudok menekülni a
világ szeme elől.
Olyan ez, mint amikor fogod a kezeimet,
hogy megvédj mindentől,
amitől félnem kellene.
Felpezsdűl a vér az ereimben,
amikor az első akkord, az F mól hangja
megtöri, a szobámat körülölelő
erősítő duruzsoló hangja.
Mintha csak a fülemben hallanám,
édes hangodat.
2017.10.25.
A.
2017. október 22., vasárnap
2017. október 19., csütörtök
#lábujjpuszik
,,amióta megismertelek van az, hogy én akarok lenni a legjobb nő, akit valaha ismertél"
2017. október 16., hétfő
Tejköd
Tejköd, ameddig a szem ellát,
Mert ugye, öt méternél tovább úgy sem lát.
Nem, hogy a Nap átsütné.
*
Reggeli száguldások, tö-
Meg, tömegnyomor, zaj, köd.
A tejköd,
Amelyből az utak, az utak mellett elsuhanó fák,
Az utak mellett elsuhanó színpompás,
ámbár most szürke színben tündöklő fák,
Mostan születnek meg.
Ködből született az a varjú is, amely ott kering a fejed fölött,
Míg te a tejködben fekszel a szántóföld mellett.
Fölötted kering a varjú, mint zsákmányát kutató sólyom.
Ködből születtünk mi is, még két évvel ezelőtt,
S a farkas is, mely azóta is mellettünk lohol.
2017.10.17. 💓💓
A.
2017. szeptember 19., kedd
suttogó érzelmek
érzelmeim csendesülnek,
s végre nem mély gödörben görnyedeznek.
s mint kisimult arc, úgy állnak előtted,
s suttogom füledbe: szeretlek.
2017. augusztus 18., péntek
Metafora
Hogy miért szeretem a napraforgókat? -azt hiszem erre a válasz egyszerű.
Mert számomra a napraforgó
nem más mint, metafo-
ra.
Mert életadó forrás vagy;
éltető dózis vagy.
Mert számomra nincsen élet,
ha nem lehetek melletted,
ha el kellene, hogy veszítselek.
Hiszen, ha nem lennél mellettem,
"minden egyes percben",
belőlem is úgy szállna el az életerő,
mint ahogyan a napraforgók elégtek a mezőn.
Számomra éltető dózis vagy,
egy anyag, mely nélkül nem vagy-
ok én.
Mely nélkül az én, már nem is annyira én.
Tudod, miért szeretem annyira a napraforgókat? - erre a válasz egyszerű.
Mert magamat látom
bennük, hiszen a napraforgó szó,
csupán metafo-
ra.
S a lényeget még el sem mondtam:
mert tudod, ameddig a virág, a nap felé fordul,
addig én arra, és csakis arra
veszem utamat, amerre te fordulsz.
Mert menj, akármerre is, én veled megyek,
mert ha már mész menjünk együtt.
Engem nem érdekel, az, hogy
pontosan hol lesz az a bizonyos
ott.
Mert, ha már menni akarsz,
akkor menjünk együtt.
Hiszen a nap sem hagyja, magára a napraforgót, nem igaz?
Nos, ezért vagyok napraforgó! - mert számomra te vagy az életadó dózis.
2017.08.18.
Nagy Anna
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)