2018. február 16., péntek

Halacska


Kint állunk a kapuban,
már vészesen közeledünk a búcsúcsókhoz,
amikor egy kép jelenik meg előttem,
az hogy ott fekszel a lábaimon,
vagy éppen én fekszek a tieiden,
nem szól egyikőnk sem,
élvezzük a másik érintését.
eszembe jutnak azok a gondolatok,
amiket akkor gondoltam. - eközben te
előveszed, a kabátod belső zsebéből,
az előre bekészített cigarettát.
majd ajkaid közé veszed,
azok közé az ajkak közé, amellyel engem szoktál csókolni,
elmerengek azok alakjában, színében, mozgásában
mígnem, azt veszem észre,
hogy szemeid engem figyelnek.
már nem gondolkodok a múlt eseményein,
már a jelenben vagyok,
s a szemeidbe bámulok.
kívülről tudom, hogy mi következik,
előkotorod a gyújtódat, s begyújtod a meló előtti
első szál cigarettád.
mélyet szívsz belőle,
majd szépen lassan fújod azt ki.
s miközben kiveszed ajkaid közül,
ajkaink egymásra tapadnak.
majd figyelem ahogyan lassan
elindulsz a sötét úton
- de tudod ilyenkor szembesülök a ténnyel,
hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.
s úgy érzem lassan végleg felnövünk egymás mellett.
-Halacska.

2018.02.17.
A.
Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban