2018. november 6., kedd

#poetica


Még néha hallom az ablaküveghez
csapódó kavicsdarabok hangját.
Még néha, azt hiszem téged
látlak az út másik oldalán.

Még előfordul, hogy
újra és újra veled álmodom.
Még előfordul, hogy
újra, és újra megbánom.


Még néha, elgondolkodom, mi lett
volna, ha sosem jövünk össze.
Még néha elgondolkodom, mi lett
volna, ha jobban szerettél volna.
S még nagyon sok 'még' van,
de időközben rájöttem,
hogy: ennek, így kellett történnie.



2018.11.06.
Anna

Nincsenek megjegyzések:

Keresés ebben a blogban