2014. október 8., szerda

íjász

Arcomat a szél mardossa,
Hideg kézzel tépi marcangolja.
Mintha száz meg száz tű szúrná bőröm,
Mikor az íj megfeszül a hátam mögött.

A derekamon fagyos kezek pihennek,
Melyek e ponthoz feszítenek.
A kezek apró szögeket vésnek bőrömbe,
Mikor a nyíl elröppen mögöttem.

Mellkasomba tövisek mélyednek,
S a világ elsötétül előttem.
A szívemben egy húr elszakadt,
Mert a nyíl a tüdőmben elakadt.

2014.10.08.

Keresés ebben a blogban