ködfoszlányos reggelen,
alvó társaság suhan át az országút felett.
az ablakot párafellegek tarkítják ,
ameddig a szem ellát.
hirtelen fékez az autóbusz,
s az alvó társaság csak annyit mormol: basszus.
kinyílnak az ajtók, beáramlik a jéghideg fuvallat,
majd kéjes társsaság özönlik a reggeli járatra.
résnyire nyitott szemmel nézek csak körbe,
hogy keressek legalább egy méltatlan szempárt.
az ajtók ismét záródnak,
s immár heringként állok a sorban.
a hangszóróból duruzsoló szavak
ismét álomba hívogatnak,
de én már nem hallok mást
csak a duruzsoló basszust.
viszont nincs megállás suhan tovább az autóbusz.
majd megáll ismét, mintha nem lenne vége,
ennek a kimondhatatlan végtelennek.
mert minden reggel azonos,
minden járat azonos.
★
ködfátyolba öltözött mára táj,
végre rám találtál édes Múzsám.
2016.11.28.
NMA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése