2017. február 27., hétfő

Másvilág


Új társaság suhan az országút felett
Új társaság, új csordaszellem,
Minden új csak az érzelmek
Egyeznek a régmúlt árnyképeivel.

Napfény süt be a párás üvegeken,
Zúg a motorzaj, de a fülekben dübörög a basszus,
Mert a külvilág még túl messze
Még másvilágot látok.

A száguldás csökken, az életjelek egyre javulnak,
A szembogár kinyil s a külvilág egyre közelebb.
De a fülben még mindig a basszus dübörög,
Ez még a Másmultban tart engemet.

Lassan megállt gépezet,
S felmerült egy választalan kérdés
-mégis, hogy fogok kijutni innen?


2017.02.27.
NMA

2017. február 13., hétfő

Otthon


Alföldi gyerek vagyok,
Síkságok asszonya,
Szántóföldek parasztja.
És nem tagadom,
Hogy nekem éppúgy Balaton,
A lápos terület a határon,
Számomra ott ér véget
És kezdődik az, amit úgy hívok
Otthon.

Mert Otthon az, ha ösztönösen
Is menekülök el innen.
Mert nem jó így és nem jó úgy sem,
Mert lehetőség sincs az életre,
Mert lassan túlnyomó többségbe
kerültek felettünk.

De szíven visszahúz,
a szikes-lápos területre.
Mert itt éltem,
S lehet itt is halok meg.


2017.02.13.
NMA

Keresés ebben a blogban