Alföldi gyerek vagyok,Síkságok asszonya,
Szántóföldek parasztja.
És nem tagadom,
Hogy nekem éppúgy Balaton,
A lápos terület a határon,
Számomra ott ér véget
És kezdődik az, amit úgy hívok
Otthon.
Mert Otthon az, ha ösztönösen
Is menekülök el innen.
Mert nem jó így és nem jó úgy sem,
Mert lehetőség sincs az életre,
Mert lassan túlnyomó többségbe
kerültek felettünk.
De szíven visszahúz,
a szikes-lápos területre.
Mert itt éltem,
S lehet itt is halok meg.
2017.02.13.
NMA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése