Szomorú hóember

Ezt a verset még korábban írtam Szatti utolsó gyakorlati feladatához. A feladat címe Éj-mélyből fölzengő..  Három kategória közül én a harmadikat választottam, ami bár nem volt tudatos választás, mégis nagyon élveztem. Elárulom nektek, hogy eredetileg novellával akartam készülni, egy olyan történettel, aminek a főszerepében egy karácsonyi üvegdísz áll. Már megvolt a kitaláltam a történet menetét, a csattanóját. Amikor leültem a gépem elé, hogy az ötletből megszülessen a novella. Elkezdtem gépelni az első sort, de a novella helyett vers született. 

Sok munkám van ebbe a mostani Karácsonyi témában megírt versemben. Nagyon régen volt már ilyen alkalom, hogy ennyire élvezzem az írást. Ezért is vállt a számomra roppant különlegessé ez a vers. 

De nem húzom tovább a szót.. olvassátok szeretettel a Szomorú hóember esetét.

⛄⛄

Előző életemben minden bizonnyal eső voltam,

hullottam az égből: minduntalan.

Esőből pára lettem, fölszálltam hát az égbe csendesen.

Előző életemben minden bizonnyal felhő voltam,

tele érzelemmel, jóval és rosszal.

Ahogyan gyűltek és gyűltek az érzelmek,

úgy sürgetet egyre inkább: az elkerülhetetlen.

Hideg levegő vett körül engem,

amikor megindultak az érzelmeim belőlem.

Hullottak az érzelmeim, hullottam én is.

S újra eső lettem.

Előző életemben most már tudom: hó voltam.

hullottam az égből: minduntalan.

Hideg volt, de imádtam minden pillanatát,

ahogyan lassan beterítettem hegyet, s rónát.

Hullottam minduntalan, és a gyerekek is boldogok voltak.

Játszottak mind kint a hóban, hógolyót gyúrva.

Előző életemben hó voltam, de most élek igazán,

hála a gyerekeknek végre átléptem egy új nap hajnalán.

Három nagy hógolyóból formálták meg testem,

tőlük kaptam fenyőkarjaim, répa orrom, gombszemeimet.

S nyakam köré sálból masnit kötöttek.

Gombszemeimen keresztül figyelem, a készülődő embereket,

Fenyőfát hoznak be a kapukon át,

mézeskalács illata száll.

A kutyusok új ruhát kapnak: rénszarvasosat.

mint a ketten nagyon izgatottnak látszanak.

Valami nagyon fontos esemény közeleghet!

Telnek a napok, egyre inkább nyűg, mint áldás,

a nyakam körül, ez a masnira kötött sál.

Már nem borítja hó: hegyet s rónát,

egyre hatalmasabbnak tűnik a világ.

A gyerekek már nem boldogok,

s egyre csak azt mondogatják:

- Idén sem lesz fehér Karácsony…

Karácsony: erre készültek annyira nagyon?

Már nem vagyok hó, se hóember.

csak egy sál, amit a gyerekek masnira kötöttek.

2018.12.24.

Anna