csak dőlt az üvegeblak
s szilánkjaira hullott minden
elöntött a kétségbeesés
csapdába estem, mert
és ti csak álltatok a sarokban,
s villogó szemekkel
vártátok, hogy szilánkjaira hulljon
minden.
minden, ami én magam vagyok.
a világ, ami körülvesz engem,
én!
csak dőlt az üvegablak
s szilánkjaira hullott minden
elöntött a kétségbeesés,
csapdába estem, mert
a falak elállták az utamat, és
nem engedték,
hogy kimeneküljek, hagytátok, hogy….
csak dőlt az üvegablak, nem emlékeztek?
ott voltatok mindannyian, és csak néztétek,
amint rám zuhant az üvegablak,
nem
tettek semmit!
pedig láttátok!
amint
rám szakadt,
az a kibaszott üvegablak!
csak dőlt az üvegablak
s szilánkjaira hullott minden
elöntötte a padlót a csordogáló vérvörös
patakokba összefutó vérem.
Az én vérem!
s ti még ekkor is csak álltatok a sarokban
és nem
csináltatok
semmit!!
Felfogtátok,hogy hagytatok, meghalni?
2016.03.18.
~sziasztok nemrég feltöltöttem hangfelvételben is! ha a képre kattintotok, akkor azt is meghallgathatjátok! remélem tetszeni fog!!
