2015. október 29., csütörtök

gyertya


Szerelmes vagyok, 
egyszerűen megfogalmazni sem tudom,
azt az érzést, amikor
először találkoztak szemeink.
Mint szikra amikor elpattan a gyufa,
mint amikor a gyertya lángra lobban,
s ég és ég, csonkig ég.
2015.10.30.


2015. október 24., szombat

Csend van


Lecsendesedett már minden,
csend van és ebbe senki nem
szólhat bele.
Csend van, megszűntek a hangok
nem hallok semmit az ordító zajból.
Csend van körülöttem,
s eltűntek a színek.
Kifakultak az emberek,
mind legbelül a szívükben.
Megszűnt a mozogni a világ,
mert már semmi sem muszáj.

Ki mondta, hogy sokáig kell élni?
senki...

Mert nincs hang
mert rég elnyelte azt a zaj,
nincsenek már színek sem,
mert az emberek szíve most már szürkén lüktet,
nincsen mozgás, lefagyott minden,
mert élni sincs értelme, ha egyedül hal az ember. 
2015.10.22.


Ne add föl az álmaid...


 Hogy ne adjam föl az álmaim,
ha eltűnt már mind?
Hogy amikor nincsenek álmaim?
Amikor már nincs értelme élnem sem itt.

Hogy ne adjam föl az álmaim,
amikor már mindet elvettétek?
Hogy amikor már nincsen kedvem élnem,
oh bárcsak eltűnhetnék innen!

"Ne adjam föl az álmaim",  persze
ne adjam föl, de nélkülük minden sokkal könnyebb!
"Ne add föl az álmaid"...
nem adom föl őket ígérem:
mert már nincs mit.

2015.10.22.


2015. október 10., szombat

cím nélkül


az állomáson állok,
s egyre csak a távolba bámulok.
egyre csak teltek a napok, 
s végig veled álmodok.

az állomáson állok,
s végig rád várok.
várok, hogy feltűnj végre,
várom, hogy ajkaink, majd összeérnek.

az állomáson álltam, 
de már a te karjaidban.
a napok elröpültek, 
s az ajkaink összeértek.

2015.10.10.


2015. október 7., szerda

Te


Azt mondom, hogy szeretlek.
Azt mondom, hogy maradj velem.
Azt mondom, sose hagylak el,
s remélem ezt megérted.

Azt mondod, hogy szeretsz.
Azt mondod, hogy velem leszel.
Azt mondod, nincs kedved élni sem,
ha nem lehetsz mellettem.

De mond, ez így is marad?

2015.10.07.



Nézz rám


Nézz rám, de csak is a szemembe. 
Nézz rám, s csak is engem.
Nézz rám, mintha más nem lenne.
Nézz rám, s vigyázz el ne vesszek.
Nézz rám, s tartsd rajtam a szemedet.
Engem nézz, csak is engem,
s ne engedd, hogy elmenjek.

2015.10.07.


tekintetemben


Most mond őszintén, milyen az
amikor a szemembe nézel?
Most mond őszintén, miért van 
az, hogy még mellettem vagy?
Most mond meg! Mit látsz te
ezekben a kék szemekben?

Látod mennyire szeretlek,
a vágyódást a tekintetemben,
a könyörgést, hogy maradj velem?
Hogy őszinte vagyok vagy sem?

És azt, hogy mennyire szeretlek?

2015.10.07.


2015. október 6., kedd

szürke fényességben


érzelmeim kavarognak,
mint falevelek szétszóródnak.
az érzelmeim egyre csak vágyódnak,
miközben meredek a távolba.

várom a szempárt, hogy megpillantson,
várom a szerelmem, aki közel van és mégis távol.
várom azt aki szeret, aki hiányol,
a buszmegállóban vagyok, s várom, hogy válaszolj.

a szürke homály körülölel,
s a várost sem engedte el.
már a narancs levelek 
is eltűntek innen.

érzelmeim kavarogtak,
mint levelek elterültek,
mint halott, sápadt emberek
az őszi szürke fényességben,
s mind eltűntek,
az értelmekkel innen.


2015.10.06.

Keresés ebben a blogban