2015. október 6., kedd

szürke fényességben


érzelmeim kavarognak,
mint falevelek szétszóródnak.
az érzelmeim egyre csak vágyódnak,
miközben meredek a távolba.

várom a szempárt, hogy megpillantson,
várom a szerelmem, aki közel van és mégis távol.
várom azt aki szeret, aki hiányol,
a buszmegállóban vagyok, s várom, hogy válaszolj.

a szürke homály körülölel,
s a várost sem engedte el.
már a narancs levelek 
is eltűntek innen.

érzelmeim kavarogtak,
mint levelek elterültek,
mint halott, sápadt emberek
az őszi szürke fényességben,
s mind eltűntek,
az értelmekkel innen.


2015.10.06.

Megjegyzés küldése

úgy szeretnék veled lenni

Úgy szeretnék veled lenni,  hogy ne legyenek zavaró tényezők, se meló, se az iskola. S bár ne lennének égből kapott hívások sem - ...

Keresés ebben a blogban