Vers

Varjúk

Szaladok ki a kert végibe,
s felpattanok egy fa törzsire.
Felállok, s fülem hegyezve, figyelek.
Károgást hallok, s feléjük nézek.

Fekete pontokat pillantok meg,
az égen messze.
A károgások erősödtek,
s a pontok is nagyobbak lettek.

Közelebb, s közelebb jöttek,
Varjúk voltak, s közeledtek.
Egy raj fent az égen,
károgtak, s közeledtek.

Hol fent, s hol lent
szállnak, alacsonyan felém.
Fent az égen, Nyugat felé,
a hideg szélben, elfele.

2013. 12. 16.