Vers

Keresgélve kerestem

Egy gyönyörködtető faluban, éltem életemet,
egy szárnyalásra sarkaló erdő mellett.
Kicsinyke házikóban,
bent a faluban.

Az erdőt gyakran jártam,
egy farkasra várva.
Hátha láthatom, hátha jön elém,
de nem jött. Hiába vártam. Nem jött elém.

Hiába jártam bőszen, nap, mint nap az erdőt.
hiába kerestem, nap, mint nap őt.
Az erdőben, éj s nappal,
az erdőben, rég s ma.

Megunva a keresgélést,
a faluba mentem eleségért.
Egy fa tövibe ülve, majszoltam
a zsákmányt, mit hoztam.

Társaságom is akadt, lassan
egy vad, mi mellettem hasalt.
Oldalát combomhoz nyomva,
heverészett, s velem maradt.

Szőre szürke, mint a hamu
Hosszú, nyurga lábú.
Érzem illatát,
erdő, föld s vadság.

Bundája puha, s melegnek tűnik,
véres, vöröslik.
Orra hosszú, s farkas szerű.
Szeme kerek, ember szemű.

Szeme kék, mint az ég,
gyönyörködtett, mint egy kép.
Mint amit éjjel az ablakomból láttam,
bámulva, számat nagyra tátva.

Emlékszem, döbbenek le,
ő az akit mindig kerestem.
Szeme kék, mint az ég.
Szőrre szürke, mint a szén.

A farkast, kit keservesen,
éjjel, s nappal keresgettem.
S most mellettem heverész,
nyugodtan, mintha itt sem lennék.

2013. 12. 17.