Csak ülök, s nézem ahogy ketyeg,
a falióra mi előttem lebeg.
A szög üresen, a falba vájva,
üresen áll s az órát várja.
Jöjjön gyorsan míg el nem késik,
az ki az időt pontosan méri.
Az ki madarakat reptet fel az égbe,
majd a szemét este lehunyhatja végre.
Az üres falat bámulom éppen,
melyre a kezemmel madarakat mázolok szénnel.
Fekete lett a fal előttem,
mert a madarakat egy vadász lelőtte.
Csak ültem, s néztem azt a helyet,
ahol az imént egy óra ketyegett.
2014. 02. 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése