2015. november 30., hétfő

Démon vagy Macska


Piciny cseresznyevirág,
Mely többjével díszít egy fát.
S szótlanul vigyázzák egy macska álmát,
Ki egy vastag ágra telepedett éppen.

Fekete bundájú cica,
Olyan akár a sötét éjszaka.
Szeme akár egy démoné,
Ki nyakadba kapaszkodik éjjelente.

Kicsin démon,
Ki az árnyékban rejlik a fényben.
De ha itt az éj,
Rémálomként mutatja magát éppen.

De ne félj!

A kis virágok közt szunnyadó cica,
Zárja el magában mélyen.
Csak a kis bundást látod,
S a félelmed a virágokra bízod.




2015.11.30
(Fanta Regina)

Kavargó lelkek


Az érzelmektől kavargó tenger
öntötte el a lelkemet.
Fekete mélységben fetrengtem
mielőtt a tenger feldobott a felszínre.

A jéghideg, kavargó öbölben
lelkek ezrei tekeredtek,
s összefonódtak egy
erős érzelembe.

2015.11.30.
(NagyMiklósi Anna)


Jéghideg betonon


Volt valami az éjjel,
amikor a hold is kereken
ragyogott fönn az égen,
de lenn a jéghidegben
a betonhoz nyomtam a fejemet.
S vártam a megváltást,
hogy jöjjön az éjvörösben: a halál.

Akkor azon az éjjelen,
a jéghideg betonon: 
elpattant valami a fejemben.
eltűnt a félelem,
elvitte előlem a sötét képzelet.
s nem maradt más
csak az éjvörös homály:

sötétség a fejemben
és a beton jéghideg érzete.

2015.11.30.
(NagyMiklósi Anna)


2015. november 29., vasárnap

Szakadék



Sötét fellegek gyűlnek felém, 
Lelkem egyre mélyebbre zuhan szakadék felé!

Talán földet értem?
Mintha megállnék az időben.
S elindulok a csendes ösvényen,
De semmi nem mozdul körülöttem.

Néhány cseresznyevirág fénylik a messze távolban,
De hiába futok nem érem el a fényét sem.
Csak örök fénysugár, mi célt ad utam végéhez.
Sötét fellegek gyűlnek felém,
Lelkem egyre mélyebbre zuhan a szakadék felé!

S szívem magányosan bolyong a sötét ösvények egyikén, távolodván a fénytől.

2015.11.18.
Fanta Regina


Advent 1 :)


  • Hogy miért lett a bejegyzés címe "Advent 1"? - valójában, nincs nagy jelentősége, csak az, hogy ma van advent első vasárnapja és mert jobb nem jutott az eszembe. :)

Sziasztok borsócskák :) 
A mai bejegyzésben néhány friss infót szeretnék veletek megosztani.



Csatlakozni fog hozzám az egyik legjobb barátnőm is, aki verseit fogja közzé tenni az oldalon :) 
Fanta Reginának hívják és szinte vele nőttem fel. Első ránézésre nem mindenkinek formálódik meg a szimpatikus elképzelés róla, viszont a külseje ellenére sok érzelem lapul meg benne. Amiket nemrég elkezdett papírra vetni :D

*

Végül pedig szeretném a figyelmetekbe ajánlani Puzder Ati oldalát. Én teljesen oda vagyok érte, mármint a verseiért:) Ha néhány nyugodt percre vágytok, mindenképp nézzetek be hozzá!

(katt a képre)

Ennyi lettem volna mára :)
További jó hétvégét: Anna :)

2015. november 26., csütörtök

Beton az erek alatt


Erek futnak végig a talpam
alatt a betonon.
Kék fonalba burkolózott
hálójában a pók.
Ölelő karok fogadnak,
otthon.
melegség tölti el nyakam,
és torkom.
Melegségre vágyok,
ölelő biztonságra,
mint pók hálójában,
mint beton az erek alatt.
2015.11.26.



Homály


Homályos képek jelentek meg
a horizont felett.
Nyirkos papírdarab
szétmállott érzelmek.

Rémisztő, szürke jelenetek,
játszódtak a szürke égen.
A köd elhomályosítja,
elrejti azt előlem.

Emlékképek merengenek
a homályban előttem.
Elfelejtelek én már
mindörökre. Amen!
2015.11.26.


2015. november 22., vasárnap

Töredékek: November


lassan, 
mint nyíló rózsa
úgy újulok meg a karjaidban.
mint nyíló rózsa
belémköltöznek a színek
s újjáéledek

*

a ködfátyolba burkolózva
reménykedve elbujdosom,
tőled, s a világtól...
a ködfátyolba burkolózom,
várom a menedéket
az emlékek elől, melyek ostromoznak

*


2015. november 11., szerda

Már elhalkult a hangod


(Tomonak, ez a te szemszöged..)

*

Szakad az eső, köd van,
s vörös az ég alja.
Tehetetlenül tekintek az égre
mert eltűnt a lehetőség,
hogy változtathassak rajta.
Számoltam a napokat,
s közben évek rohantak el.
ez az érzelem is megfakul
mert egyszer elhalkul,
majd a szívemben a hangod.

2015.11.10.

2015. november 8., vasárnap

Ellentetve


Ülsz? hát állj fel!
Fekszel? akkor csukd le a szemedet.
ÉS gondold végig, mekkora egy szemét voltál,
amikor otthagytad azt a bizonyos lányt!!
2015.10.08.


2015. november 3., kedd

Végleg elengedlek


Vége, szóval engedj el végleg!
Engedd el a kezem,
s eressz, hogy tovább mehessek!
Mert nem vagyok tárgy,
amit birtokolhatsz,
s ha már nem kellek eldobhatsz.
Élek, mint te, talán jobban is,
mert az lén karomból a vér nem folyik.
Nekem csak a lelkem szorongattad meg,
mely most már kész, hogy végleg elengedjen,
ne könyörögj, sőt felejts el amint csak lehet,
s maradjon is ez így örökre.
2015.11.03.

Hogy fogd mind a két kezem!


Teljesen összetörtem,
legbelül én is elvesztem.
már eltűnt belőlem
az a nagy érzelem.
S ezt te tetted velem!
Te voltál, aki kiűzte
azt a nagy érzelmet belőlem!
Én elengedtelek,
mert elegem lett!
De te még mindig fogod a kezemet,
oh kérlek engedj már el végleg!
Teljesen összetörtem,
s minden érzelmet elfeledtem.
Nem akarom már többet,
hogy fogd mind a két kezem!

2015.11.03.


elveszett kisfiú


egy elveszett kisfiú. az
maradsz te nekem.
s ezt az emléket igyekszem,
hogy végleg elfelejtsem,

egy elveszett kisfiú, egy
kóborló lélek,
mely nem találja helyét
ezért engem sem ereszt el.

egy elveszett kisfiú, az
aki mélyen bennem él,
de a köd lassan elfedi,
őt és az emlékét.

2015.11.03.


2015. november 2., hétfő

éjvörösben


gombostűk keretezik a csuklóm,
véres szögekként feszítenek az ágyamhoz.
a megnyúlt bőröm bomladozik rólam,
s folyik a vérem bele a korsóba.

már nem érzem a csuklóm,
nem szántja végig a fájdalom.
már nem érzem, mert leszakadt,
s elvérzem lassan.

fehér lepedőm vörösben pompázik,
mert elöntötte azt az éjvörös érzelem.
kifolyt a testemből minden csepp,
s csak egy szürke, elsápadt 
porhüvely maradt.
mely csak fekszik az éjvörösben.


2015.11,02,

Töredékek : Október


sötét erdő legmélyében,
futok, rohanok kétségbe,
esve

*

megígértem, hogy 
veled maradok.
megígértem, hogy
nem hagylak el.
s ezt nagyon 
is reméled.
megígértem neked mindent,
amit csak lehetett.
s amit megígértem 
azt sohasem felejtem

*

egy alak bukkant föl a sötétben,
áll egymagában csöndesen a ködben....

egy másik pillanatban, most 
menekülnék remegő lábakkal...

de ez a pillanat valami más,
remegő lábaimmal most nem futok el...

csak állok veled szemben

2015.10.


Keresés ebben a blogban