Sötét fellegek gyűlnek felém,
Lelkem egyre mélyebbre zuhan szakadék felé!
Talán földet értem?
Mintha megállnék az időben.
S elindulok a csendes ösvényen,
De semmi nem mozdul körülöttem.
Néhány cseresznyevirág fénylik a messze távolban,
De hiába futok nem érem el a fényét sem.
Csak örök fénysugár, mi célt ad utam végéhez.
Sötét fellegek gyűlnek felém,
Lelkem egyre mélyebbre zuhan a szakadék felé!
S szívem magányosan bolyong a sötét ösvények egyikén, távolodván a fénytől.
2015.11.18.
Fanta Regina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése