2015. november 3., kedd

Végleg elengedlek


Vége, szóval engedj el végleg!
Engedd el a kezem,
s eressz, hogy tovább mehessek!
Mert nem vagyok tárgy,
amit birtokolhatsz,
s ha már nem kellek eldobhatsz.
Élek, mint te, talán jobban is,
mert az lén karomból a vér nem folyik.
Nekem csak a lelkem szorongattad meg,
mely most már kész, hogy végleg elengedjen,
ne könyörögj, sőt felejts el amint csak lehet,
s maradjon is ez így örökre.
2015.11.03.

Nincsenek megjegyzések:

Keresés ebben a blogban