2015. november 2., hétfő

éjvörösben


gombostűk keretezik a csuklóm,
véres szögekként feszítenek az ágyamhoz.
a megnyúlt bőröm bomladozik rólam,
s folyik a vérem bele a korsóba.

már nem érzem a csuklóm,
nem szántja végig a fájdalom.
már nem érzem, mert leszakadt,
s elvérzem lassan.

fehér lepedőm vörösben pompázik,
mert elöntötte azt az éjvörös érzelem.
kifolyt a testemből minden csepp,
s csak egy szürke, elsápadt 
porhüvely maradt.
mely csak fekszik az éjvörösben.


2015.11,02,

Megjegyzés küldése

együtt a kútba

& igen, mondom, hogy  kezdjük újra,  hogy ugorjunk bele  együtt a kútba mert ez lételme és  létezésünk alapja kell,  h...

Keresés ebben a blogban