2017. március 19., vasárnap

Szeretlek


Az baj, hogy már most hiányzol?
Most, pedig még szemeidbe bámulok.
Már most hiányzol, pedig édes,
itt vagyunk még mindig egymás mellett.
Hiányzol, mert az elme tovaszáll,
és beférkőzik a tudatba a búcsúzkodás.

A szívem összeforrt a tieddel,
s szívem szíved nélkül, már 
csak tört szív. S lelkem 
is darabokban, ha nő a táv.

De szívemet már neked adtam,
s tied örökbe fogantam.
S ha a távolság nőttön is nő,
lelkünk már összeforrant,
s egymásba kapaszkodnak.


2017.03.19.
NMA

Nincsenek megjegyzések:

Keresés ebben a blogban