2021. március 10., szerda

Társas magány


Még van hogy eszembe jut
milyen volt fogni a kezed,
erős kezed volt, egészen durva tapintású.
Férfias volt, mert ellent mondást sosem 
Tűrtél, igyekeztél mindig magadnak igazat adni.
Pedig egyenlő félnek kellett volna lennünk: 1-1.

De te imádtál irányítani. Én pedig 
nem mertem nemet mondani.
Én voltam évekig a rossz, a féltékeny, 
A bunkó, az idióta. Évekig csak lenézett.
Én évekig egy olyan férfi kezét fogtam
Aki nem tudott mást csak
önmagát szeretni.


2018.10.14.



Nincsenek megjegyzések:

Keresés ebben a blogban