Lény

Sűrű ködbe burkolózott a táj,

Csendes hóesésben léptek zaja száll.

Furcsa kis lény trappolását hallom,

Engem nem lát, de téged észre vet látom.

Elhalad mellettem , s mintha rám nézne,

De a te lelkedre vágyik igazán.

Szemében csillog a kínzó vágy,

Gyomra vérre éhes talán?

Vörösre vált a téli táj,

S vérengzés hangja száll.

Zeng a völgy, zeng az erdő,

Gyötrő sikolyok hallatán.

Újra csendes minden,

S hófehér a táj.

A kis lény,

Újabb áldozatra vár.

2016.01.20

(Fanta Regina)