2015. október 10., szombat

cím nélkül


az állomáson állok,
s egyre csak a távolba bámulok.
egyre csak teltek a napok, 
s végig veled álmodok.

az állomáson állok,
s végig rád várok.
várok, hogy feltűnj végre,
várom, hogy ajkaink, majd összeérnek.

az állomáson álltam, 
de már a te karjaidban.
a napok elröpültek, 
s az ajkaink összeértek.

2015.10.10.


Nincsenek megjegyzések:

Keresés ebben a blogban