#Lélekszakadás

Szia!

Azt hiszem végre kipipálhatok egy nagyon fontos pontot a bakancslistámon. Már nagyon régóta nagy álmom volt, hogy még a húszas éveim elején megjelenjen az első kötetem. Az első verses kötetem. Idén valóban sikerült véghezvinnem.
Igazából végig az járt a fejemben, hogy az álmok igenis valóra vállnak, egyszerűen csak bele kell vágni. Egyáltalán nem számít, hogy introvertáltak, csendesek, visszahúzóak vagyunk, csak el kell határoznunk magunkat. Én is ezt tettem.
Csaknem másfél év telt el az elhatározásom óta, mire a kezembe foghattam az első kötetemet.

Az alábbi linken keresztül tudod megrendelni, hogy aztán te is a kezedbe tarthasd az első kötetemet. :)

Illetve egy kis csomag formájában tőlem is megveheted, ha felveszed velem a kapcsolatot ezen az email címen: nagyannaw@gmail.com



részlet:

"Az baj, hogy már most hiányzol?
Most, pedig még szemeidbe bámulok.
Már most hiányzol, pedig édes,
itt vagyunk még egymás mellett.
Hiányzol, mert az elme tovaszáll,
és beférkőzik a tudatba a búcsúzkodás."
Anna.

2015. augusztus 19., szerda

Megkötött kezek

Egy kopott széken üldögélek,
s  az évek csak teltek.
Egy kopott széken üldögéltem,
s az évek elrepültek.
A helyszín semmit nem változott, 
dohányfüsttől bűzlik az ázott alagsor.

Sötétségben teltek el az évek, 
s érzem lassan én is megöregszem.
A kezeim a szék karfáin pihennek,
mert kötéllel, oda erősítettek.
A kötelek, már foszladozni kezdtek, 
mert az elején ki akartam jutni innen.
Erre a vörös kötélcsíkok emlékeztetnek,
melyek a karjaimba égtek.

Egy kopott széken üldögélek,
s az emlékek megrohantak engemet.
Egy kopott széken üldögéltem, 
mert az emberek tovább mentek.
A helyszín mit sem változott,
dohányfüsttől bűzlik és teljesen átázott.

2015.08.19.

Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban