Egy kopott széken üldögélek,
s az évek csak teltek.
Egy kopott széken üldögéltem,
s az évek elrepültek.
s az évek elrepültek.
A helyszín semmit nem változott,
dohányfüsttől bűzlik az ázott alagsor.
Sötétségben teltek el az évek,
s érzem lassan én is megöregszem.
A kezeim a szék karfáin pihennek,
mert kötéllel, oda erősítettek.
A kötelek, már foszladozni kezdtek,
mert az elején ki akartam jutni innen.
Erre a vörös kötélcsíkok emlékeztetnek,
melyek a karjaimba égtek.
Egy kopott széken üldögélek,
s az emlékek megrohantak engemet.
Egy kopott széken üldögéltem,
mert az emberek tovább mentek.
A helyszín mit sem változott,
dohányfüsttől bűzlik és teljesen átázott.
2015.08.19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése