2015. augusztus 19., szerda

Megkötött kezek

Egy kopott széken üldögélek,
s  az évek csak teltek.
Egy kopott széken üldögéltem,
s az évek elrepültek.
A helyszín semmit nem változott, 
dohányfüsttől bűzlik az ázott alagsor.

Sötétségben teltek el az évek, 
s érzem lassan én is megöregszem.
A kezeim a szék karfáin pihennek,
mert kötéllel, oda erősítettek.
A kötelek, már foszladozni kezdtek, 
mert az elején ki akartam jutni innen.
Erre a vörös kötélcsíkok emlékeztetnek,
melyek a karjaimba égtek.

Egy kopott széken üldögélek,
s az emlékek megrohantak engemet.
Egy kopott széken üldögéltem, 
mert az emberek tovább mentek.
A helyszín mit sem változott,
dohányfüsttől bűzlik és teljesen átázott.

2015.08.19.

Megjegyzés küldése

úgy szeretnék veled lenni

Úgy szeretnék veled lenni,  hogy ne legyenek zavaró tényezők, se meló, se az iskola. S bár ne lennének égből kapott hívások sem - ...

Keresés ebben a blogban