írisz

Változás szelét, hozza,
szerény íriszem.
Változás szele, már lassan,
elér engemet.
Felém kúszik szépen lassan,
s megfogja a bokámat.
Egyre feljebb s feljebb
merészkedik a testemen.

A mellkasom összeszűkül,
de a levegő kalitkába került.
Apró szirmaira hullik,
a remény íriszvirága.
S mint, Főnixmadár, feltámad,
szürke, melengető hamvaiból.

Változás szelét, hozza,
reményteli íriszem.
Változás szele, már egészem
elért engemet.
Szeme mélységes szürkesége,
bekúszik a szemembe.
Egyre csak áll előttem,
s reménységgel, tölt el engemet.

2015.08.17.