2015. augusztus 22., szombat

Az én életem, és nem a tied!

Elegem van, ennyi volt!
és ennek ellenére kinyílik az ajtó.
Ez egyszerűen nem lehet igaz!
Miért nem fogja fel végre,
hogy ez az én életem!
Nem az övé,
egyszerűen csak az enyém!
Oké, fiatalabb.
és akkor mi van!
Nem tehetek
arról, hogy nem vonzanak az idősebbek.
Arról meg tehetek,
hogy teljesen beleszerettem?
Szerintem egyáltalán nem!
De, hogy őszinte legyek,
nem is bánom, hogy ennyire
szeretem, hogy ennyire szeretlek.
Csak mamát, ne érdekelné,
hisz ez az én életem, nem az övé.
Egyes egyedül az enyém.
És mellőle nem távolodom,
ennél jobban meg nem akarok.

Tisztában vagyok vele,
hogy kicsit különösen ismerkedtünk meg.
És, hogy te egy másik, egy bizonyosnak,
nagyapa haverjának a fiának,
sokkal jobban örültél volna.
De nem mama, ez így alakult!

2015.08.22.


Nincsenek megjegyzések:

Keresés ebben a blogban