A zongora előtt kezek pihennek,
s a távolból trombita könnyed
dallamát röpíti a kezek felé,
a lágy nagybőgő húrjai.
A zongora előtt a kezek
táncra perdülnek.
Lassan, vágyakozva,
s könnyed bájával
elvarázsol, magába szippant.
A zene varázsa nem enged,
csak ülsz, s a kezeket figyeled.
A zongora, halkul, s a trombita
mintha a víz alól szólna.
A zongorán a kezek
egyre gyorsabb táncba kezdenek.
A trombiták, a tenger
mélyéről énekelnek.
S te csak ülsz, s figyelsz serényen,
mert eddig még nem hallottál egy
Jazz zenészt, sem ilyen közelről.
2015.08.17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése