2015. augusztus 17., hétfő

Jazz

A zongora előtt kezek pihennek, 
s a távolból trombita könnyed 
dallamát röpíti a kezek felé, 
a lágy nagybőgő húrjai.

A zongora előtt a kezek
táncra perdülnek.
Lassan, vágyakozva,
s könnyed bájával 
elvarázsol, magába szippant.

A zene varázsa nem enged, 
csak ülsz, s a kezeket figyeled.
A zongora, halkul, s a trombita 
mintha a víz alól szólna.

A zongorán a kezek 
egyre gyorsabb táncba kezdenek.
A trombiták, a tenger
mélyéről énekelnek.

S te csak ülsz, s figyelsz serényen,
mert eddig még nem hallottál egy
Jazz zenészt, sem ilyen közelről.

2015.08.17.


Megjegyzés küldése

úgy szeretnék veled lenni

Úgy szeretnék veled lenni,  hogy ne legyenek zavaró tényezők, se meló, se az iskola. S bár ne lennének égből kapott hívások sem - ...

Keresés ebben a blogban