Levendulaillat, és narancsfény

Másodpercek teltek el mellettem,
s sebesen repkedtek a bús ég fele.
Gyér fény, narancsra festi a szobát,
lassan repkedő fények, keringenek az ajkán.

Levendulaillat, és narancsfény,
elrepítenek, a gondok makacs ösvényén.
Az éjszaka csordultig, telt emlékekkel,
reményekkel és a vágy narancs érzelmével.

A pirkadat jár az elmén bugyraiban,
reményekkel táplál, s vár, hogy belépjek a várba.
Halványan dereng fel a vanillinillat,
s becsukott szemeimmel pásztázom a falat.

Minden narancsfényben,
s csak úgy zubog a vérem.
A szárnyaim kibontom,
s várom, a levendulaillatot.

Szétárad a levegőben,
s a falak mind eldőlnek.
Felemelkedek a talajról, mert
a vérem pezsegve emel a levegőbe.

Elhagyom a nyomasztó, reménytelenséget,
fent szállok a pirkadat fényében.
A nyugalom erdeiben,
s végül kinyitom a szemeimet.

2015.08.17.