#Lélekszakadás

Szia!

Azt hiszem végre kipipálhatok egy nagyon fontos pontot a bakancslistámon. Már nagyon régóta nagy álmom volt, hogy még a húszas éveim elején megjelenjen az első kötetem. Az első verses kötetem. Idén valóban sikerült véghezvinnem.
Igazából végig az járt a fejemben, hogy az álmok igenis valóra vállnak, egyszerűen csak bele kell vágni. Egyáltalán nem számít, hogy introvertáltak, csendesek, visszahúzóak vagyunk, csak el kell határoznunk magunkat. Én is ezt tettem.
Csaknem másfél év telt el az elhatározásom óta, mire a kezembe foghattam az első kötetemet.

Az alábbi linken keresztül tudod megrendelni, hogy aztán te is a kezedbe tarthasd az első kötetemet. :)

Illetve egy kis csomag formájában tőlem is megveheted, ha felveszed velem a kapcsolatot ezen az email címen: nagyannaw@gmail.com



részlet:

"Az baj, hogy már most hiányzol?
Most, pedig még szemeidbe bámulok.
Már most hiányzol, pedig édes,
itt vagyunk még egymás mellett.
Hiányzol, mert az elme tovaszáll,
és beférkőzik a tudatba a búcsúzkodás."
Anna.

2015. augusztus 17., hétfő

Levendulaillat, és narancsfény

Másodpercek teltek el mellettem,
s sebesen repkedtek a bús ég fele.
Gyér fény, narancsra festi a szobát,
lassan repkedő fények, keringenek az ajkán.

Levendulaillat, és narancsfény,
elrepítenek, a gondok makacs ösvényén.
Az éjszaka csordultig, telt emlékekkel,
reményekkel és a vágy narancs érzelmével.

A pirkadat jár az elmén bugyraiban,
reményekkel táplál, s vár, hogy belépjek a várba.
Halványan dereng fel a vanillinillat,
s becsukott szemeimmel pásztázom a falat.

Minden narancsfényben,
s csak úgy zubog a vérem.
A szárnyaim kibontom,
s várom, a levendulaillatot.

Szétárad a levegőben,
s a falak mind eldőlnek.
Felemelkedek a talajról, mert
a vérem pezsegve emel a levegőbe.

Elhagyom a nyomasztó, reménytelenséget,
fent szállok a pirkadat fényében.
A nyugalom erdeiben,
s végül kinyitom a szemeimet.
2015.08.17.

Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban