2018. január 23., kedd

#lábujjpuszik


Hömpölygő hó vesz körül engem,
Szemeimet a hópelyhekre szegezem
S egészen lassan, ha kitartok,
Olyan ez az egész, mintha már nem a betont taposnám.

Percek alatt fehérré változnak az utak, a kerítések,
Melyek elválasztanak minket.

Még mindig a hömpölygő hópihéket nézem,
S egészen úgy érzem, mintha fent lebegnék az égben.
Kicsit félek, mert egyedül vagyok messze a talaj felett.
De nyugodt is, mert közelebb érezlek.



2018.01.23.
A.
Megjegyzés küldése

együtt a kútba

& igen, mondom, hogy  kezdjük újra,  hogy ugorjunk bele  együtt a kútba mert ez lételme és  létezésünk alapja kell,  h...

Keresés ebben a blogban