#Lélekszakadás

Szia!

Azt hiszem végre kipipálhatok egy nagyon fontos pontot a bakancslistámon. Már nagyon régóta nagy álmom volt, hogy még a húszas éveim elején megjelenjen az első kötetem. Az első verses kötetem. Idén valóban sikerült véghezvinnem.
Igazából végig az járt a fejemben, hogy az álmok igenis valóra vállnak, egyszerűen csak bele kell vágni. Egyáltalán nem számít, hogy introvertáltak, csendesek, visszahúzóak vagyunk, csak el kell határoznunk magunkat. Én is ezt tettem.
Csaknem másfél év telt el az elhatározásom óta, mire a kezembe foghattam az első kötetemet.

Az alábbi linken keresztül tudod megrendelni, hogy aztán te is a kezedbe tarthasd az első kötetemet. :)

Illetve egy kis csomag formájában tőlem is megveheted, ha felveszed velem a kapcsolatot ezen az email címen: nagyannaw@gmail.com



részlet:

"Az baj, hogy már most hiányzol?
Most, pedig még szemeidbe bámulok.
Már most hiányzol, pedig édes,
itt vagyunk még egymás mellett.
Hiányzol, mert az elme tovaszáll,
és beférkőzik a tudatba a búcsúzkodás."
Anna.

2015. június 22., hétfő

T, mint Távolság

Távolság.
Az évek folyamán ez a szó összeolvadt, a fájdalommal, a magánnyal. Ha meghallom ezt a szót, hogy Távolság, a szívem összeszorul, mert tudom, hogy ott vagy valahol, de még várnom kell arra, hogy lássalak, hogy eltűnjön közülünk a távolság, és a nyakadba borulhassak.  
Tudom, jól, hogy nehéz kibírni, azt a egynéhány hónapot, ameddig távol vagyunk egymástól. És jól tudod, hogy az emberek nem szórakozás, mazochizmusból kötnek egymással távkapcsolatot. Ez csupán egy átmeneti helyzet. 
Rengeteg ilyen történetet lehet hallani: Adott egy férfi és egy nő, és a köztük levő távolság. 
Mind jól tudjuk, hogy a várakozás a legrosszabb ebben, a felek meginoghatnak, hibákat követhetnek el. De ezek ellenére, ha szeretünk valakit mindenképpen át kell vészelnünk az időt.

T, mint Távolság, az utóbbi időben elég közel kerültünk egymáshoz, mármint a szó és azok a párok akiket a szó által kiváltott magány ér. 
De valamiért a Távolságról nem csak a negatív érzelmek jutnak az eszünkben, hanem azok az pillanatok is, amik megmaradtak abból az időből, amikor ott voltunk egymás mellett, és csak tovább fűt minket vággyal, azzal a vággyal, amit mások kitartásnak nevezni. A kitartással, ami segít, azokban az időkben, amikor nem tehetünk mást, mint apró kis üzenetekkel lepjük meg a másikat, egy-egy apró szóval: "Szeretlek", "Mindenem", "Őrülten hiányzol"... és be kell érnünk azokkal az órákon át tartó telefonálgatásokkal, ha már nem lehetünk egymás mellett. 

T, mint Távolság, 
és T mint Te, 
Tomo.

Nagyonszeretlek. 
Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban