#Lélekszakadás

Szia!

Azt hiszem végre kipipálhatok egy nagyon fontos pontot a bakancslistámon. Már nagyon régóta nagy álmom volt, hogy még a húszas éveim elején megjelenjen az első kötetem. Az első verses kötetem. Idén valóban sikerült véghezvinnem.
Igazából végig az járt a fejemben, hogy az álmok igenis valóra vállnak, egyszerűen csak bele kell vágni. Egyáltalán nem számít, hogy introvertáltak, csendesek, visszahúzóak vagyunk, csak el kell határoznunk magunkat. Én is ezt tettem.
Csaknem másfél év telt el az elhatározásom óta, mire a kezembe foghattam az első kötetemet.

Az alábbi linken keresztül tudod megrendelni, hogy aztán te is a kezedbe tarthasd az első kötetemet. :)

Illetve egy kis csomag formájában tőlem is megveheted, ha felveszed velem a kapcsolatot ezen az email címen: nagyannaw@gmail.com



részlet:

"Az baj, hogy már most hiányzol?
Most, pedig még szemeidbe bámulok.
Már most hiányzol, pedig édes,
itt vagyunk még egymás mellett.
Hiányzol, mert az elme tovaszáll,
és beférkőzik a tudatba a búcsúzkodás."
Anna.

2015. június 23., kedd

Ötödik

 június huszonkettedike, pirkadat

-Szorítsd! Erősebben, még erősebben! Most el ne mert engedni!
-Nem engedem! - kiabáltam, miközben egy fiatal lány szorítottam a sáros földre. Egészen magas volt és vékony testalkatú, mert végül is mire számítottam, bőre teljesen hófehér csak az vörös erek adtak egy kis színt is neki. A haját a kezemmel összetekertem s abba kapaszkodva nyomtam bele a fejét egy sáros pocsolyába.
- Kim siess már, hol vagy? Nem bírom sokáig!
- Nem akarok mert világos van! - szólalt meg a rekedtes hangján a farakás mögül.
Kim egy aprócska lény volt, a mumusok családjába tartozik, azokéba, akik a gyerekeket ijesztgetik. De valójában a mi oldalunkon áll.
-Kim... Miről beszélsz? Sötét van.
-De...de hajnalodik..
-Kim, most azonnal gyere ide és végezd el a dolgodat! Egyáltalán nincs világos, hiszen esik az eső!
-Rendben megyek.... - Kim durcásan mászott elő a farönkök mögül, s odasétált mellém. A lány haját eltolta a tarkójáról és beleharapott.
A lány sikításban tört ki, ficánkolni kezdett. Tudtam, hogy a legjava még csak most jön, amikor az életéért, a véréért küzd.
De mielőtt valaki is arra gondolta, hogy Kim egy vámpír, azt jobb lesz ha minél előbb elfelejti. Kim nem vámpír! Hiszen ő a vámpírok vérén él és nem az emberekén.
-Mindet szívd ki!
-Nem megy! - mondta felemelkedve a lány tarkójáról, majd felállt, s kelet felé mutatott.
Jól tudtam, hogy mire célozz. Kim nem éjszakai lény, szüksége van a sötétségre, pontosan úgy, mint a vámpíroknak, pont ezért is keverik mindig össze velük. Csakhogy ők nehezen ugyan, de képesek a Nappal együtt élni. És a Nap első sugarai már megvilágította a horizontot.
-Neked kell befejezned! - mondta rekedten,s egyszerűen köddé vált.
Igen, Kim és én közülem inkább én vagyok a vámpír. És gyűlölöm amikor nekem kell elvégeznem a piszkos munkát. Ráhajoltam a lány tarkójára, belemélyesztettem a szemfogaimat, s a lány iszonyatosan keserű vére a számba ömlött....

Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban