Sziasztok :) Hogy vagytok?
Arra gondoltam, hogy hozok nektek egy kis versfoszlányos bejegyzést, ami egyébként is régen volt már, na meg az idő múlásával felgyűltek nálam a verskezdemények is. S úgy érzem a költészet napja most, számomra csúnyám szólva, de kapóra jött:
Arra gondoltam, hogy hozok nektek egy kis versfoszlányos bejegyzést, ami egyébként is régen volt már, na meg az idő múlásával felgyűltek nálam a verskezdemények is. S úgy érzem a költészet napja most, számomra csúnyám szólva, de kapóra jött:
Tudom, hogy ott vagy valahol,
mert én is itt vagyok valahol
*
Láthatatlan a személyiségem.
Látsz engem, hiszen velem vagy egy légkörben.
Tudod, hogy ott vagyok, és hogy te is ott vagy velem.
Majd telnek a másodpercek és tovaszáll a tekinteted.
*
Berobog a terembe,
a Kóla az asztalon.
Mindig ugyanaz a lazaság:
-Amikor legutóbb nálatok voltam, még esett a hó...
Szájához emeli a kólás dobozt,
mire rózsás ajkai szétnyílnak:
s eszembe jut a buszról az a két lány.
*
Nem vagyok már az a lány,
akit ha kedved úgy tartja lekiabálsz!
*
Beteríti már a rónát,
a nagy varjú sereg.
Az a bizonyos fekete sereg.
*
Hiányzik a szemed fénye,
a reggeli nyújtózkodás,
majd vécére botorkálás,
aztán összebújás.
Egyszer azt olvastam, egy számomra kedves verseskötetben, hogy a legjobb megoldás a lírai székrekedés esetén a séta, s úgy érzem nekem is ajánlatos lenne jó nagyokat sétálnom. No meg rögtön lejegyezni a gondolatimat, amint eszembe jut valami új.
NMA
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése