2018. április 10., kedd

Költészet napja - versfoszlányok

Sziasztok :) Hogy vagytok?

Arra gondoltam, hogy hozok nektek egy kis versfoszlányos bejegyzést, ami egyébként is régen volt már, na meg az idő múlásával felgyűltek nálam a verskezdemények is. S úgy érzem a költészet napja most, számomra csúnyám szólva, de kapóra jött:

Tudom, hogy ott vagy valahol, 
mert én is itt vagyok valahol

*

Láthatatlan a személyiségem.
Látsz engem, hiszen velem vagy egy légkörben.
Tudod, hogy ott vagyok, és hogy te is ott vagy velem.
Majd telnek a másodpercek és tovaszáll a tekinteted.

*

Berobog a terembe,
a Kóla az asztalon.
Mindig ugyanaz a lazaság:
-Amikor legutóbb nálatok voltam, még esett a hó...
Szájához emeli a kólás dobozt,
mire rózsás ajkai szétnyílnak:
s eszembe jut a buszról az a két lány.

*

Nem vagyok már az a lány, 
akit ha kedved úgy tartja lekiabálsz!

*

Beteríti már a rónát, 
a nagy varjú sereg. 
Az a bizonyos fekete sereg.

*

Hiányzik a szemed fénye, 
a reggeli nyújtózkodás,
majd vécére botorkálás,
aztán összebújás.


Egyszer azt olvastam, egy számomra kedves verseskötetben, hogy a legjobb megoldás a lírai székrekedés esetén a séta, s úgy érzem nekem is ajánlatos lenne jó nagyokat sétálnom. No meg rögtön lejegyezni a gondolatimat, amint eszembe jut valami új.

NMA




Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban