#Lélekszakadás

Szia!

Azt hiszem végre kipipálhatok egy nagyon fontos pontot a bakancslistámon. Már nagyon régóta nagy álmom volt, hogy még a húszas éveim elején megjelenjen az első kötetem. Az első verses kötetem. Idén valóban sikerült véghezvinnem.
Igazából végig az járt a fejemben, hogy az álmok igenis valóra vállnak, egyszerűen csak bele kell vágni. Egyáltalán nem számít, hogy introvertáltak, csendesek, visszahúzóak vagyunk, csak el kell határoznunk magunkat. Én is ezt tettem.
Csaknem másfél év telt el az elhatározásom óta, mire a kezembe foghattam az első kötetemet.

Az alábbi linken keresztül tudod megrendelni, hogy aztán te is a kezedbe tarthasd az első kötetemet. :)

Illetve egy kis csomag formájában tőlem is megveheted, ha felveszed velem a kapcsolatot ezen az email címen: nagyannaw@gmail.com



részlet:

"Az baj, hogy már most hiányzol?
Most, pedig még szemeidbe bámulok.
Már most hiányzol, pedig édes,
itt vagyunk még egymás mellett.
Hiányzol, mert az elme tovaszáll,
és beférkőzik a tudatba a búcsúzkodás."
Anna.

2018. április 10., kedd

Költészet napja - versfoszlányok

Sziasztok :) Hogy vagytok?

Arra gondoltam, hogy hozok nektek egy kis versfoszlányos bejegyzést, ami egyébként is régen volt már, na meg az idő múlásával felgyűltek nálam a verskezdemények is. S úgy érzem a költészet napja most, számomra csúnyám szólva, de kapóra jött:

Tudom, hogy ott vagy valahol, 
mert én is itt vagyok valahol

*

Láthatatlan a személyiségem.
Látsz engem, hiszen velem vagy egy légkörben.
Tudod, hogy ott vagyok, és hogy te is ott vagy velem.
Majd telnek a másodpercek és tovaszáll a tekinteted.

*

Berobog a terembe,
a Kóla az asztalon.
Mindig ugyanaz a lazaság:
-Amikor legutóbb nálatok voltam, még esett a hó...
Szájához emeli a kólás dobozt,
mire rózsás ajkai szétnyílnak:
s eszembe jut a buszról az a két lány.

*

Nem vagyok már az a lány, 
akit ha kedved úgy tartja lekiabálsz!

*

Beteríti már a rónát, 
a nagy varjú sereg. 
Az a bizonyos fekete sereg.

*

Hiányzik a szemed fénye, 
a reggeli nyújtózkodás,
majd vécére botorkálás,
aztán összebújás.


Egyszer azt olvastam, egy számomra kedves verseskötetben, hogy a legjobb megoldás a lírai székrekedés esetén a séta, s úgy érzem nekem is ajánlatos lenne jó nagyokat sétálnom. No meg rögtön lejegyezni a gondolatimat, amint eszembe jut valami új.

NMA




Megjegyzés küldése

#poetica

Társas magány Van, hogy nagyobb szükségünk van a  csendre,  mint a zenére. Van, hogy nagyobb szükségünk van az egyedüllétre, m...

Keresés ebben a blogban