2017. augusztus 18., péntek

Metafora


Hogy miért szeretem a napraforgókat? -azt hiszem erre a válasz egyszerű.

Mert számomra a napraforgó
nem más mint, metafo-
ra.
Mert életadó forrás vagy;
éltető dózis vagy.
Mert számomra nincsen élet,
ha nem lehetek melletted,
ha el kellene, hogy veszítselek.
Hiszen, ha nem lennél mellettem,
"minden egyes percben",
belőlem is úgy szállna el az életerő,
mint ahogyan a napraforgók elégtek a mezőn.

Számomra éltető dózis vagy,
egy anyag, mely nélkül nem vagy-
ok én.
Mely nélkül az én, már nem is annyira én.

Tudod, miért szeretem annyira a napraforgókat? - erre a válasz egyszerű.

Mert magamat látom
bennük, hiszen a napraforgó szó,
csupán metafo-
ra.
S a lényeget még el sem mondtam:
mert tudod, ameddig a virág, a nap felé fordul,
addig én arra, és csakis arra
veszem utamat, amerre te fordulsz.
Mert menj, akármerre is, én veled megyek,
mert ha már mész menjünk együtt.
Engem nem érdekel, az, hogy
pontosan hol lesz az a bizonyos
ott.
Mert, ha már menni akarsz,
akkor menjünk együtt.

Hiszen a nap sem hagyja, magára a napraforgót, nem igaz?

Nos, ezért vagyok napraforgó! - mert számomra te vagy az életadó dózis.





2017.08.18.
Nagy Anna
Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban