Vég

elterülök az ágyadon,
mire te széttárod a karjaidat,
hogy nyugodtan bújjak hozzád.
hezitálok, mert nem akarok újra sírva fakadni,
persze bármennyire is próbálom elkerülni,
a vég elkerülhetetlen.

s nekem kibuggyantak az első könnycseppjeim,
s míg azok vígan szaladnak le a nyakamig,
én karjaidba bújok,
s már megint utolért a vég.

2018.06.12.

Nagy Anna