Csak ülök a küszöbön,
és várok terád.
a nap már nem tündököl,
lassan megfagy itt minden.
*
csak nézek magam elé a semmibe,
s közben mégis téged látlak,
körülöttem a zaj őrjítően lüktet,
s idegeimen,
mintha kötéltáncot járnának,
Lassan csendesül a világ...
*
hogy tudsz állandóan örülni?
reményedről verselni?
Amikor az életben minden egyes napban
ott a nyomor, a magány
s az a sok siránkozó lélek.
De te mindig a reményben szárnyaló madársereg vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése