2015. december 12., szombat

Töredékeke: December


Csak ülök a küszöbön,
és várok terád.
a nap már nem tündököl,
lassan megfagy itt minden.

*

csak nézek magam elé a semmibe,
s közben mégis téged látlak,
körülöttem a zaj őrjítően lüktet,
s idegeimen,
 mintha kötéltáncot járnának,

Lassan csendesül a világ...

*

hogy tudsz állandóan örülni?
reményedről verselni?
Amikor az életben minden egyes napban
ott a nyomor, a magány
s az a sok siránkozó lélek.
De te mindig a reményben szárnyaló madársereg vagy.


Nincsenek megjegyzések:

Keresés ebben a blogban