Semmi nem állandó, az idő forgásban van. Az életben minden elmúlik egyszer, mint ahogyan a dalban is hirtelen fordulatot vesznek a hangok és a könnyed játékból valami egészen másba váltanak át. Valami újba, ami eddig teljesen ismeretlen volt a világban.
Sőt az egész univerzumba forgásban van az idő. nincsenek megállók, mert minden halálra van ítélve. Nincs olyan, hogy állandó, mert előbb vagy utóbb továbbhaladunk.
*
Amikor egy lopott találkozáskor a kedvesem mellkasára hajtom a fejemet s mindketten elmerülünk az érzelmeink tengerében, ugyanazt érezzük, mint bárki más a hasonló pillanatokban, "olyan, mintha megállt volna az idő", de ez csak képzelt illúzió. Mert az idő fogaskerekei mozognak és a tudtunk nélkül szárnyal tovább az idő, s változtatja meg a jövő képeit, ami lassan már a jelen mozzanatai. Az események megváltoznak s cselekedeteink által jobbá vagy rosszabbá vállnak.
De én még mindig a szerelmem mellkasán fekszem és merülök egyre mélyebbre a mi képzelt világunkba.
Minden csak átmenet.Mert amíg mi álomba zuhanunk, az idő változik.:
"nézz rám.
nem látsz most mást, csak fényt.
a túloldalt integetek,
ha látsz, ne félj, most ébredezek
a látóhatár mögött, képzeletem remél..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése