Te csak egy eltűnő emlék vagy

Ahogy a levelek hullanak a juharfa ágáról,

úgy hagyom el, ezt a korszakom.

Ahogy a levelek beterítik a betonutakat,

úgy terülnek el emlékeim az aszfalton.

Már mind szétterült,

előttem az úton.

Már mind szétterült, 

s várom, hogy 

mind elmossa az eső.

Várom már a sötétet,

hogy jöjjön a hideg.

Várom már a telet,

hogy elvigye az emlékeket.

S, hogy csak egy múló árny,

egy pislákoló láng,

egy eltűnő emlék 

légy.

Melyet már rég 

eltörölt a sötét.

Majd, ahogy az íriszem virágot bont a réten,

úgy felejtelek el én is téged!

Úgy feledem el emléked,
téged...
barátom.

2015.09.23.