#Lélekszakadás

Szia!

Azt hiszem végre kipipálhatok egy nagyon fontos pontot a bakancslistámon. Már nagyon régóta nagy álmom volt, hogy még a húszas éveim elején megjelenjen az első kötetem. Az első verses kötetem. Idén valóban sikerült véghezvinnem.
Igazából végig az járt a fejemben, hogy az álmok igenis valóra vállnak, egyszerűen csak bele kell vágni. Egyáltalán nem számít, hogy introvertáltak, csendesek, visszahúzóak vagyunk, csak el kell határoznunk magunkat. Én is ezt tettem.
Csaknem másfél év telt el az elhatározásom óta, mire a kezembe foghattam az első kötetemet.

Az alábbi linken keresztül tudod megrendelni, hogy aztán te is a kezedbe tarthasd az első kötetemet. :)

Illetve egy kis csomag formájában tőlem is megveheted, ha felveszed velem a kapcsolatot ezen az email címen: nagyannaw@gmail.com



részlet:

"Az baj, hogy már most hiányzol?
Most, pedig még szemeidbe bámulok.
Már most hiányzol, pedig édes,
itt vagyunk még egymás mellett.
Hiányzol, mert az elme tovaszáll,
és beférkőzik a tudatba a búcsúzkodás."
Anna.

2015. szeptember 23., szerda

Te csak egy eltűnő emlék vagy


Ahogy a levelek hullanak a juharfa ágáról,
úgy hagyom el, ezt a korszakom.
Ahogy a levelek beterítik a betonutakat,
úgy terülnek el emlékeim az aszfalton.

Már mind szétterült,
előttem az úton.
Már mind szétterült, 
s várom, hogy 
mind elmossa az eső.

Várom már a sötétet,
hogy jöjjön a hideg.
Várom már a telet,
hogy elvigye az emlékeket.

S, hogy csak egy múló árny,
egy pislákoló láng,
egy eltűnő emlék 
légy.
Melyet már rég 
eltörölt a sötét.

Majd, ahogy az íriszem virágot bont a réten,
úgy felejtelek el én is téged!
Úgy feledem el emléked,
téged...
barátom.

2015.09.23.


Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban