#Lélekszakadás

Szia!

Azt hiszem végre kipipálhatok egy nagyon fontos pontot a bakancslistámon. Már nagyon régóta nagy álmom volt, hogy még a húszas éveim elején megjelenjen az első kötetem. Az első verses kötetem. Idén valóban sikerült véghezvinnem.
Igazából végig az járt a fejemben, hogy az álmok igenis valóra vállnak, egyszerűen csak bele kell vágni. Egyáltalán nem számít, hogy introvertáltak, csendesek, visszahúzóak vagyunk, csak el kell határoznunk magunkat. Én is ezt tettem.
Csaknem másfél év telt el az elhatározásom óta, mire a kezembe foghattam az első kötetemet.

Az alábbi linken keresztül tudod megrendelni, hogy aztán te is a kezedbe tarthasd az első kötetemet. :)

Illetve egy kis csomag formájában tőlem is megveheted, ha felveszed velem a kapcsolatot ezen az email címen: nagyannaw@gmail.com



részlet:

"Az baj, hogy már most hiányzol?
Most, pedig még szemeidbe bámulok.
Már most hiányzol, pedig édes,
itt vagyunk még egymás mellett.
Hiányzol, mert az elme tovaszáll,
és beférkőzik a tudatba a búcsúzkodás."
Anna.

2015. szeptember 13., vasárnap

Nyolcadik

 április tizenhetedike, hajnal


A madárcsicsergés beszűrődik a nyitott ablakon. A feketerigó éneke már az nap első napsugaraira figyelmeztet, a diófánk legfelső ágáról. Ámulva hallgattam a hajnali ébresztőmet, érzékszerveim kiélesedtek, ahogyan a nagy csöndet a feketerigó éneke megtörte. Az idő múlásával a napsugarak előidézték a pirkadatot és a feketerigó magányos énekéhez egyre több madár csatlakozott.
Egy enyhe fuvallat játszik a függönnyel és az ablakomon lógó álomfogót is forgatni kezdte. S a beszűrődő napsugarak az ágyam fölötti falra festette ezt a nosztalgikus képet.
-Hmm..- hallottam mellőlem.
A fiú arca nyugodt volt, a hátán feküdt, s a karjait a feje alá tette. Domború mellkasát nem takarta a paplan.. Idillikus kép.
Ívelt ajkai meleg mosolyra húzódtak.. vajon miről álmodhat?
-Hmm... Jó reggelt borsócska. - fordult felém.
Én az oldalamon feküdtem a kezeimre támaszkodva.
-Jó reggelt. - köszöntöttem, s egy csókot leheltem az ajkára.
-Ilyen szép reggelem is régen volt már.
-Nekem is.
-Mikor jöttél át? - kérdezte mosolyogva.
-Itt ébredtem. - húztam ellenkedve mosolyra a számat.
-És mi lesz, ha a szüleid itt találnak velem?
-Nem tudom.. de ezt most nem is érdekel.
Válaszoltam egyszerűen és a vállára hajtottam a fejemet...


Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban