#Lélekszakadás

Szia!

Azt hiszem végre kipipálhatok egy nagyon fontos pontot a bakancslistámon. Már nagyon régóta nagy álmom volt, hogy még a húszas éveim elején megjelenjen az első kötetem. Az első verses kötetem. Idén valóban sikerült véghezvinnem.
Igazából végig az járt a fejemben, hogy az álmok igenis valóra vállnak, egyszerűen csak bele kell vágni. Egyáltalán nem számít, hogy introvertáltak, csendesek, visszahúzóak vagyunk, csak el kell határoznunk magunkat. Én is ezt tettem.
Csaknem másfél év telt el az elhatározásom óta, mire a kezembe foghattam az első kötetemet.

Az alábbi linken keresztül tudod megrendelni, hogy aztán te is a kezedbe tarthasd az első kötetemet. :)

Illetve egy kis csomag formájában tőlem is megveheted, ha felveszed velem a kapcsolatot ezen az email címen: nagyannaw@gmail.com



részlet:

"Az baj, hogy már most hiányzol?
Most, pedig még szemeidbe bámulok.
Már most hiányzol, pedig édes,
itt vagyunk még egymás mellett.
Hiányzol, mert az elme tovaszáll,
és beférkőzik a tudatba a búcsúzkodás."
Anna.

2016. szeptember 20., kedd

Felesleges - Online Teaház

Eltelt egy nap. egy hét és lassan eltelt egy hónap is. Ez idő alatt kishiján depresszióba estem. 
Mivel kiderült,hogy létem tényleg felesleges. 
Én megálltam létezni. Ledermedtem ebben a felgyorsult világban. 
Felesleges mivoltomat szavakba és sorokba fojtottam.
Kifolytak csukott számon a szavak, hangok nélkül üvöltöttem bele a sötétbe. Mert a homályban elvesztem. 
Az éjszakáim megnyúltak. nyugtalanul teltek, könnyek nélkül pedig nem tudtam lehunyni a szemem. Némán sírtam, hosszú éjszakákon át. 

*
Ma mégis ellátogattam a teázóba. De ma már nem voltam az a boldog lány, aki egy hónapja, boldogan sétált be az üzletbe. Ugyan álcám még megmaradt, de mosolyom már megfakult alatta. 
Az üzlet is megváltozott ez idő alatt. Egyre többen üldögéltek az asztalok körül. 
Mostanra itallapot találhatunk az asztalunkon és nem ajánlást. És egy-egy verses könyvet mellette.
Az asztalon középen egy gyertya pislákol egymagában. Akárcsak én.
Nem tudom mit igyak. 
Igazából nem kívánok semmit, se ételt se italt. Úgy érzem már csak egy porhüvely a testem. Melyben lelkem fogoly örökre.
Végül mentatea mellett döntök.

Nem nyúlok a verseskönyvhöz, ami az asztalon pihen. A táskámból kiveszem a saját József Attilás kötetemet. 

Miután elfogyasztottam a teámat, felállok és kifizetem a pultnál. 
Majd elindulok az ajtó felé, hogy kiléphessék rajta, hogy elmehessek innen, hogy magamba lehessek. 
Mert senkinek sincs szüksége rám, és nekem sincs senkire.

-Gyöngyvér! Szia!! - mosolygott rám Bence, aki most lépett be az üzletbe.
-Szia.. - köszöntem, majd kiléptem az ajtón.

-Jóéjtszakát!
Megjegyzés küldése

#poetica

Társas magány Van, hogy nagyobb szükségünk van a  csendre,  mint a zenére. Van, hogy nagyobb szükségünk van az egyedüllétre, m...

Keresés ebben a blogban