hogy mondjam el?

 Melletted állok, s csak csöndben várakozunk, 
miközben a szél süvít mellettünk: 
A környezetünk beszél helyettünk,
Vajon a fülemben a szél dallamát hallom,
vagy ez a vágyaink halk vibráló
dallama?

Csöndben állok melletted, 
s fogom a kezedet, miközben
a szájmaszkod fölött elveszlek
ragyogó kék szemedben.

Eleinte csak kedveltelek,
barátként kezeltelek. 
De ahogy múltak a hetek,
úgy éreztem irántad egyre többet.
Már nem csak barátként szerettelek!

S hiába sodródtam el mellőled,
és voltunk ismeretlenek
egymás számára évekig
Nem szűntem meg szeretni.

És most itt vagyunk egymás mellett
Teljesen szerelembe esve,
A jövőnket tervezgetve. 
Nézünk egymással szemtől szembe
Csöndben szerelembe esve.

Mert, hogy mondjam el
mennyire szeretlek?

2021. 03.21.

Társas magány

Még van hogy eszembe jut
milyen volt fogni a kezed,
erős kezed volt, egészen durva tapintású.
Férfias volt, mert ellent mondást sosem 
Tűrtél, igyekeztél mindig magadnak igazat adni.
Pedig egyenlő félnek kellett volna lennünk: 1-1.

De te imádtál irányítani. Én pedig 
nem mertem nemet mondani.
Én voltam évekig a rossz, a féltékeny, 
A bunkó, az idióta. Évekig csak lenézett.
Én évekig egy olyan férfi kezét fogtam
Aki nem tudott mást csak
önmagát szeretni.

2018.10.14.

 

Töredékek

Csók, ölelés

Az oldaladon nem létezik az idő múlása, 

minden pillanatot tökéletesen kiélvezhetek:

A köszöntő öleléseket, és az újracsókolhatlak

szájra puszikat.

Az együtt hazasétálásokat, 

bár még egyenlőre nem a mi otthonunkban érkezünk,

kéz a kézben tesszük meg az odavezető perceket,

órákat, napokat, hónapokat, éveket.

Élvezem a veled töltött perceimet, 

a hangodat, tudod én annyira szeretem a nevetésedet,

olyan egyedi, olya édes.

Élvezem, a közös programokat, az égből kapott randikat,

- tényleg, holnap elmehetnénk a cukrászdába) - 

azt hogy melletted sosem unatkozom, 

hogy közös az érdeklődésünk, 

hasonló az élképzelésünk.

Szeretem, hogy melletted, úgy érzem tartok valahová,

s nem csak élek a bizonytalannak.

Szeretem, hogy melletted megélhetem a szerelmet,

hogy kiteljesedhetek, hogy büszke és kitartó nő lehetek,

hogy megbízol bennem, s én is megtudok benned.

Mondtam már, hogy milyen jó melletted elaludni, 

s reggel arra ébredni, hogy nem egyedül fekszem az ágyamban?

Hogy mennyire szeretem, amikor belepuszilsz a nyakamba? 

Élvezem a veled eltöltött, szenvedélyes pillanatainkat.

A screabble partikat!

Még a búcsúnk is tökéletes: egy csók, egy ölelés.

Csók, ölelés, ölelés. 

Szóval most már kimondhatom: hogy én mennyire 

nagyon, s igazán szeretlek!

Igen! Te ott, ha olvasol:
szeretném, ha megjegyeznéd,
azt, amit most mondok!

Szeretnék az ész érveknek és
az időnek nemet, a te szemeidnek
pedig igent mondani!

Tudod, hogy nem szeretek feleslegesen
Ígéreteket tenni,
de téged örökre szeretnélek szeretni!

A szerelem a költészetben
általában nagyon szomorú,
de veled boldogan élem meg!

önmagam

Úgy érzem igazán élni kezdtem,
Végre nem sodródom az árral,
nem hagyom eltelni az éveket felettem.
A kezembe vettem a sorsomat.

Az álmaim átalakultak, s végre kimondhatom,
célokká fejlődtek bennem.
Tudom, mi az amit valóban akarok, s
mi az amiből többetegy falatnyit
sem vagyok hajlandó elfogadni.
Mert élni kezdtem.

Bár az önbizalmama nincs az egekben,
de ahhoz bőséges, hogy megéljem,
mindennapjaimat.
Hogy jól érezzem magamat a bőrömben,
s szeressem, azt a szerelmes és eltökélt nőt,
akivé az elmúlt évben válltam.

Költészet napja (versfoszlány)

Hétköznapi mámor,
a zebrán az járókelők,
Felháborodó sofőrök,
hogy menne már át a gyalog.

2019.04.11.