#Lélekszakadás

Szia!

Azt hiszem végre kipipálhatok egy nagyon fontos pontot a bakancslistámon. Már nagyon régóta nagy álmom volt, hogy még a húszas éveim elején megjelenjen az első kötetem. Az első verses kötetem. Idén valóban sikerült véghezvinnem.
Igazából végig az járt a fejemben, hogy az álmok igenis valóra vállnak, egyszerűen csak bele kell vágni. Egyáltalán nem számít, hogy introvertáltak, csendesek, visszahúzóak vagyunk, csak el kell határoznunk magunkat. Én is ezt tettem.
Csaknem másfél év telt el az elhatározásom óta, mire a kezembe foghattam az első kötetemet.

Az alábbi linken keresztül tudod megrendelni, hogy aztán te is a kezedbe tarthasd az első kötetemet. :)

Illetve egy kis csomag formájában tőlem is megveheted, ha felveszed velem a kapcsolatot ezen az email címen: nagyannaw@gmail.com



részlet:

"Az baj, hogy már most hiányzol?
Most, pedig még szemeidbe bámulok.
Már most hiányzol, pedig édes,
itt vagyunk még egymás mellett.
Hiányzol, mert az elme tovaszáll,
és beférkőzik a tudatba a búcsúzkodás."
Anna.

2016. augusztus 23., kedd

Kelepce


Úgy érzem, a világ fordított nekem hátat,
úgy érzem, mintha érzelmeim lassan áttörnék a gátat,
Úgy érzem, lassan elmerülök, a mélységes tengerben,
úgy érzem, eltűnök hirtelen.
Eltűnök, mert nem haladhatok,
ilyen érdemekkel, nem maradhatok.

Úgy hiszem, minden ellenem dolgozik,
S talán már menekülni, sem tudok innen.
Úgy hiszem, lassan magamra maradok,
mert minden elillan, ami fontos.
Elillan a nyár és elillannak a barátok.
Elillan már lassan minden ami fontos,
de én akkor is maradok.

Úgy hiszem nincsenek véletlenek, 
pedig az Élet, is egy közüle.
Úgy hiszem, megtaláltam az igazit,
aki, most nekem nagyon hiányzik.

Kelepcében érzem magam, 
mert nem tehetem, azt, amit valójában akarok.
Kelepcében érzem magamat,
s ez az érzés minduntalan.
2016.08.24.



Megjegyzés küldése

#poetica

Társas magány Van, hogy nagyobb szükségünk van a  csendre,  mint a zenére. Van, hogy nagyobb szükségünk van az egyedüllétre, m...

Keresés ebben a blogban