Vers

Itt van már

Még nem is oly rég,
a Nap sütött az égen,
ragyogott reánk.

Falevelek, lent
a földön egy vödörben.
Gyűlöltem, néztem.

Csak egyre kértem
jöjj el végre fagy, hideg.
Had menjek véled.

Hallotta szavam,
s hideg széllel hozta,
bár visszakozva.

Jött a hideg már,
s nem hallgatva Őrá.
Megfagytak a fák.

Az utca csúszik,
hidd el nem is oly kicsit.
S ez boldogít.

Megnyugodtam én,
mert most végre itt a tél.
Ami marad még.

2013. 12. 09.

Vörösbegy

A táj hóval födve
kopár minden.
A drót csak lóg a kerítéseken,
mint megnyúlt karú emberek.

A kert végibe se látok el,
minden fehér.
Szinte vakít annyira tündököl,
a hó mi este a Hold fényében fürdött.

A diófa ágairól jégcsapok csüngenek,
jaj akit eltalál egy.

Az egyik ágon egy kis vörösbegy ücsörög,
egyedül eme hideg időben.

Sokáig csak ül,
mintha várna valakit.
Egyedül egy faág töviben,
s csak várja őt, hogy jöjjön.

A tavaszt, mi boldogságot ígér,
akárhányszor csak jön, azt ígért.

De ma még tél van,
s a madárka is csak üldögél.

Help!

Sziasztok!

Szeretnék egyhatalmas kérést kérni azoktól, akik olvassák ezt a pár sort.

Most éppen egy "Gyűjteményen" dolgozok, s ehhez kapcsolódóan szeretném a segítségeteket kérni.

Arról lenne szó, hogy rengeteg álmot kell összegyűjtenem.

Szóval, ha van valakinek, olyan álma amit szívesen megosztana velem, akkor mindenképpen írjon nekem.

Erre a e-mail címre:  annna97@citromail.hu

Előre köszönök, mindent!

Várok rád

Itt ülök, s megy

a Hold föl az égre, mert
ma éjjel fent lesz.

Itt ülök, s megy
a Nap le a mélybe. Le
a Föld mélyébe.

Itt ülök, s megy
el innen, fel a hegyre.
Hogy vége legyen.

Amíg itt ülök,
fönt egybedűl egy felhőn.
S várok Őrá.

Vers

Boszorkány

Vihar törekszik felfelé,
csak, mert ő jön lefelé.
Az ég egyre sötétebb,
mert ő jön, bosszút forralva ide.

A haja hosszú, s barna,
szeme fekete, mint az ég körülötte.
Mégis, mintha sárgán égne,
hisz villámokat szór le a földre.

A csendet megtörve,
mennydörgés rázza meg a földet.
Mert ő volt az aki a földet,
a hangjával megtörte.

Minden elveszett ma,
félek, senki nem segíthet már.
Csak én élek. Lásd.
S a Boszorkány, csak várva vár.

Vers

Tán tán valaha beszéltek e nékem eme emberek anyjáról,
tán tán öreganyjáról?

A nap se süt már eme rengetegben,
Jön érzem , itt e az eszelős vad ki éhen, 
S szomjan él míg mi vígan hebzselünk.
Te ott voltál e verdeső fenevaddal, velük?
Bár nem tudhatom mi történt véle,
A szörnyen üvöltő emberekkel.
Tán tán ők is oda vesztek, eme sötét, sűrű rengetegbe?
Tán. Tán nem.

A város e esetről mit se tudván,
táncol, habzsol e remek étkeket.
S mit sem tudván elveszett értékeket.
Kik erdő mélyéről, ki többet tán nem is jöhetnek.
Az ama nap éjjelén, az emberek anyja. Tán tán öreganyja,
ki gyakran mesél e történeteket.
Mindig mesélte eme régi történetet,
melyektől az emberek rettegnek,
S éjjel, a takarók alá menekülve
vészelik át e rejtelmes éjjelt.

A fenevad ki a történet elején,
éhtől haldokolva, félve a vég eljövetelétől.
Megfosztott apáink közül egyet eme szent helyen.
az élettől, melyet ők oly nagyra becsültek.

A fene vinné el. Mondogatta,
emberek anyja. Tán tán öreganyja:
Mindig ez lenne eme éjjel?.
Csak fogyunk új esztendőről esztendőre,
hát mi lesz vélünk? Tán, tán semmi,
de eme fenevadnak se lesz nyugodt az élete,
ebben legyetek vélem biztosak. Velem. Itt, Helyiben.

A nap lenyugodni kíván a rettegett erdők fái mögé bújni,
anyák, öreganyjától el messze.
Mert jő az öreg innét nem oly messze,
lándzsával, íjjal, tán tán szerszámíjjal.
Nektek vérengző fenék vadjai,
most végetek, nem érintek meg ama reggelt.

Mi jő. Tán tán lassan bár. De jő. Mondta, ama öregasszony.
S férfiak felé kerekedett, 
- kit meg állattani senki nem merte ama alkonyon -
lény ki végzet a vele tán egy szinten álló farkasokkal vala.

Vers

Szél

Csak tombolsz nem figyelve másra,

Csak játszol minduntalan.

Amíg csak lehet

élet halál között.

Törékeny lelkekkel,

mik erről mit sem tudván

csak magányban élik a kínzó életet.

De mond!

meddig fogod még kínozni őket?

Meddig? mikor fogod végre megunni,

ezt a véget nem érő háborút.

Hisz ő

még mindig reménykedve várja,

hogy meghalld a szavát.

És véget vess mindennek