Vers

Sorok, madarak szárnyán

Leülök, s egy lapot magam elé veszek,
fejemet törve figyelek:

Moccan-e valami mögöttem,

jön-e valaki felém?

De hála semmi sem,

s így előre görnyedve írni kezdek.

A szavak csak úgy dőlnek belőlem,

a toll a papíron sebesen perdül körbe.

A sorok sorban, egyenesen állnak,

a rímekkel együtt, párban.

A képzeletemben, madarak szállnak,

fent az égen, fáról, fára,

s csak ülök egy hintán, lábam lóbálva.

S csak figyelem, ahogyan szállnak.

Velük mennék én is, messzire el innen,

fel az égbe, a napsütésbe.

Hol felhő egy sincs közelemben,

minden fényes, napsütéses. 

2014.01.27.