vers

Egy felleg és én

Mindenki csak azt mondja,

„Légy vidám”

Arra nem gondolván,

hogy mit érezhetek legbelül,

Nem gondolva arra, hogy

esetleg bánt valami,

vagy csak egyedül szeretek lenni.

Csendben elrejtőzve előlük.

S így élni az életemet!

Vers

Zűrzavar

Hol vagyok, nem tudom.

Ébren vagyok, vagy álmodok?

Szólnak hozzám, vagy csak képzelem?

Ezt már nem értem.

A lelkemben, mintha

Háború dúlna.

Harcolnak az emlékeim,

A rég holt, emlékeim.

Majd egyszer csak magamba zuhanok,

És kesergő kínok, között meghalok.

Vers

Ő mindig itt van

Kiskorom óta

furcsa és különc módra,

csak vártam őt.

Egy idő után,

amikor én rájöttem,

Tudtam, itt van ő.

Egy nap éjszaka,

csak nyomtam az ágyamat.

Ő ott volt velem.

A levegőben,

egy szikraként velem,

a sötétben ő.

Ő, aki nem fél,

se tőlem, se senkitől.

Mindig ott volt ő.

Bár sosem láttam,

tudtam, ő az, ott van.

Ha kell itt van ő.

Ő mindig itt van,

a szívem legmélyében.

Mindig velem van.

Akár egy barát,

ki mindig meleted áll.

Ameddig csak kell.

Ha kell örökké,

velem van ő a szellem.

Most is velem van ő.

(Ez most nem lett a legjobb,
de ha már a magyar füzetem bánja.
Hátha megérte a fáradságos pár perc,
és felraktam, hátha megéri.)

Vers

Nyakamban a gitárral

A szobámban ülve, elő-elő veszem,
és könnyedén az ölembe teszem.
A pöttyit* elrejtem jó mélyre,
felkészülök, levegőt veszek, s elkezdem.

Az akkordok sorba gördülnek,
csak rájuk gondolok és már pendülnek.
Újra levegőt veszek és végre-végre nekikezdek,
nyugodt hangon a dalt, énekelni kezdem.

A hangok szárnyra kapnak,
s engem is magukkal ragadnak.
A levegőben repülök, fent, messze,
minden fényben, ragyogó fényességben.

Fent az égben, nyakamban a gitárral,
csak játszom a dalt, vígan, magamban.
Levegőt veszek és újra nekikezdek,
s vidáman énekelni kezdem.

* pöttyi: pengető

Vers

Rémálom: Tanulás

Könyvek, könyvek hátán,
számat tátom azok látván.
Megszédülve esek el,
s a hideg padlóra érkezem

Az egyik könyv kinyílik,
s elém leesik.
A sorok kört alkotnak sorban,
S rám néz a képe, a nagyságos Lordnak.

A szemei meredten bámulnak,
dühödt tekintettel várnak, várakoznak.
A könyvet a földről felkaptam,
s a lélegzetem ijedtemben elakadt.

Haiku

A szél fúj, süvít

Egy madár száll kint,
Sárga, vörös, barna hidd.

A szél szól, hogy vidd.

A tetőről le,
leesett, le a földre.
Levelek a vödörben.

A szél fú, süvít,
Mint kísértet, mi őrjít.
Hallom, hogy szólít.

Haiku

Várom

Világos, sárga,

fénylő, vöröses mályva.

A telet vártam.

Fénylik az égen,

de nem világos kéken,

mint nem oly régen.

Vörös fény, szűrődik.

Mint hegyből a láva, ömlik.

Így az őszt, ölik.

Szól, meleg rímmel,

Fehér ponyvát hoz, teker.

Hogy eltemessem.

Minden nap, s éj

Minden nap nézem, ahogy ég,

S eltűnt a fény.