Vers

Ő mindig itt van

Kiskorom óta

furcsa és különc módra,

csak vártam őt.

Egy idő után,

amikor én rájöttem,

Tudtam, itt van ő.

Egy nap éjszaka,

csak nyomtam az ágyamat.

Ő ott volt velem.

A levegőben,

egy szikraként velem,

a sötétben ő.

Ő, aki nem fél,

se tőlem, se senkitől.

Mindig ott volt ő.

Bár sosem láttam,

tudtam, ő az, ott van.

Ha kell itt van ő.

Ő mindig itt van,

a szívem legmélyében.

Mindig velem van.

Akár egy barát,

ki mindig meleted áll.

Ameddig csak kell.

Ha kell örökké,

velem van ő a szellem.

Most is velem van ő.

(Ez most nem lett a legjobb,
de ha már a magyar füzetem bánja.
Hátha megérte a fáradságos pár perc,
és felraktam, hátha megéri.)