Az oldaladon nem létezik az idő múlása,
minden pillanatot tökéletesen kiélvezhetek:
A köszöntő öleléseket, és az újracsókolhatlak
szájra puszikat.
Az együtt hazasétálásokat,
bár még egyenlőre nem a mi otthonunkban érkezünk,
kéz a kézben tesszük meg az odavezető perceket,
órákat, napokat, hónapokat, éveket.
Élvezem a veled töltött perceimet,
a hangodat, tudod én annyira szeretem a nevetésedet,
olyan egyedi, olya édes.
Élvezem, a közös programokat, az égből kapott randikat,
- tényleg, holnap elmehetnénk a cukrászdába) -
azt hogy melletted sosem unatkozom,
hogy közös az érdeklődésünk,
hasonló az élképzelésünk.
Szeretem, hogy melletted, úgy érzem tartok valahová,
s nem csak élek a bizonytalannak.
Szeretem, hogy melletted megélhetem a szerelmet,
hogy kiteljesedhetek, hogy büszke és kitartó nő lehetek,
hogy megbízol bennem, s én is megtudok benned.
Mondtam már, hogy milyen jó melletted elaludni,
s reggel arra ébredni, hogy nem egyedül fekszem az ágyamban?
Hogy mennyire szeretem, amikor belepuszilsz a nyakamba?
Élvezem a veled eltöltött, szenvedélyes pillanatainkat.
A screabble partikat!
Még a búcsúnk is tökéletes: egy csók, egy ölelés.
Csók, ölelés, ölelés.
Szóval most már kimondhatom: hogy én mennyire
nagyon, s igazán szeretlek!