A fenyők a hegy lábánál összefolynak,
S patak formában összefutnak.
A patak a hegy völgyében kanyarog,
Majd a sziklafalból kicsorog.
Körülvesz a fenséges Kárpátok,
S hű védelmezőként a markába fog.
A tenyerében tart minket.
Hogy több veszedelem ne történjen.
*
Egy apró teremben összegyűltünk,
Mert az eső szakadt kegyetlenül.
Összegyűltünk, hogy jóban legyünk,
Hogy barátsgot kössünk.
Külön ültünk s nem vegyültünk,
Mint tűlevelek csak üldögéltünk
2015. 04. 02.
Ezzel a ejegyzésemmel meglett a 100 bejegyzés és az első versesfüzetem is betelt.
A Kárpátok c. versem így érdekességből az 55. versem :D
S erdélyben irtam, a kép is onnan van..
Mindig is ki akartam jutni oda, mert a táj, a zene egyszerűen megbabonáz..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése