#Lélekszakadás

Szia!

Azt hiszem végre kipipálhatok egy nagyon fontos pontot a bakancslistámon. Már nagyon régóta nagy álmom volt, hogy még a húszas éveim elején megjelenjen az első kötetem. Az első verses kötetem. Idén valóban sikerült véghezvinnem.
Igazából végig az járt a fejemben, hogy az álmok igenis valóra vállnak, egyszerűen csak bele kell vágni. Egyáltalán nem számít, hogy introvertáltak, csendesek, visszahúzóak vagyunk, csak el kell határoznunk magunkat. Én is ezt tettem.
Csaknem másfél év telt el az elhatározásom óta, mire a kezembe foghattam az első kötetemet.

Az alábbi linken keresztül tudod megrendelni, hogy aztán te is a kezedbe tarthasd az első kötetemet. :)

Illetve egy kis csomag formájában tőlem is megveheted, ha felveszed velem a kapcsolatot ezen az email címen: nagyannaw@gmail.com



részlet:

"Az baj, hogy már most hiányzol?
Most, pedig még szemeidbe bámulok.
Már most hiányzol, pedig édes,
itt vagyunk még egymás mellett.
Hiányzol, mert az elme tovaszáll,
és beférkőzik a tudatba a búcsúzkodás."
Anna.

2016. december 11., vasárnap

kétségbeesés


hajszálvékony kötélen lépkedek,
vékony egy mezsgye ez nem vitatom.
de ha nem lenne izgalom ebben az egészben,
mi értelme lenne élnünk.
Keresem a veszélyt, a kényelmetlen helyzetet viszont kerülöm,
általában.
Tudom jól nem kellene sírnom, de a könnyeim utat törnek maguknak,
s végig futnak rózsaszín arcomon,

egyszerűen irtózom a hatalmas tömegtől,
s igen nekem a tömeg négy embernél kezdődik.
de egyedül sem szeretek lenni,
nem bírom a magányt.
Kell, hogy legyen mellettem valaki, mert felemészt
belülről az egyedüllét.
Tudom, hogy szeretsz és nem fogsz elhagyni, s azt is, hogy nem kellene félnem az ellenkezőtől,

zárkózott vagyok talán túlságosan is,
s bármit teszek ez ellen jól nem cselekedhetek.
próbálom visszafogni az érzelmeimet,
de a könnyeim utat törnek maguknak, s csorognak le rózsaszín arcomon.
Együtt vagyunk már több mint egy éve, pedig mintha tegnap láttam volna
először, azt a lehengerlő mosolyod.

szükségem van az egyedüllétre,
de rád még annál is jobban.
hogy mellettem legyél jóban, s rosszban méginkább,
hogy ne fordulj el felőlem, amint történik valami rossz.
Együtt vagyunk már több, mint egy éve, s tudom, hogy sokáig így lesz még,
talán örökre.
De félek elrontom ezt az egészet, s elvesztelek téged,
aki számomra minden.- Örökre.

próbálok nem sírni, de könnyeim már áztatják rózsaszín arcom.

2016.12.11.
NMA
Megjegyzés küldése

#poetica

Társas magány Van, hogy nagyobb szükségünk van a  csendre,  mint a zenére. Van, hogy nagyobb szükségünk van az egyedüllétre, m...

Keresés ebben a blogban