Émelyítő füst tölti be a levegőt,
émelyít a szürke, letargikus legelő.
A fáratság már elülte a lelkemet,
a korhadó fa sem hajt újabb levelet.
A magány újra rámtőrt, s ez felemészt,
éjjel az ablakomban vár rám egy denevér.
Vöröslik az ég alja, akár az ajkad,
vöröslik messziről kezedben a rózsa.
*
Mély mennydörgés szelte át a levegőt,
mély üvöltés kísérti azt, az erdőn.
Zúdúl ki a hegyből, kegyetlen erővel az eső,
Fanatikus, mint aki menekül valami elől.
Hatalmas karmok, mélyen ülő sötét tekintetek,
ő az a Fanatikus, ki csak bámul feléje.
2015.03.23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése