Az égő fájdalom lent tart a talajon.
Nem enged túljutnom a rothadó faajtón.
A faajtó körül lepkék szállnak.
A lepkék alatt égett madárszáenyak.
Szárnyak, melyek többé nem repülhetnek.
Lepkék, melyek a víz alá merültek.
A zsibbasztó fáratság a talajon tart.
Nem enged felállnom, pedig ott van a kard.
Pedig ott van a kard, amivel kitörhetnék.
Kitörnék a rothadó kertből, s eltünnék.
De lábaim nem engednek tovább mennem.
S szárnyaim sincsenek, hogy elrepüljek.
A fájdalomtól elvesztem az időben...
Nem enged túljutnom a rothadó faajtón.
A faajtó körül lepkék szállnak.
A lepkék alatt égett madárszáenyak.
Szárnyak, melyek többé nem repülhetnek.
Lepkék, melyek a víz alá merültek.
A zsibbasztó fáratság a talajon tart.
Nem enged felállnom, pedig ott van a kard.
Pedig ott van a kard, amivel kitörhetnék.
Kitörnék a rothadó kertből, s eltünnék.
De lábaim nem engednek tovább mennem.
S szárnyaim sincsenek, hogy elrepüljek.
A fájdalomtól elvesztem az időben...
2014. 12. 03.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése