Vers

Sorok, madarak szárnyán

Leülök, s egy lapot magam elé veszek,
fejemet törve figyelek:

Moccan-e valami mögöttem,

jön-e valaki felém?

De hála semmi sem,

s így előre görnyedve írni kezdek.

A szavak csak úgy dőlnek belőlem,

a toll a papíron sebesen perdül körbe.

A sorok sorban, egyenesen állnak,

a rímekkel együtt, párban.

A képzeletemben, madarak szállnak,

fent az égen, fáról, fára,

s csak ülök egy hintán, lábam lóbálva.

S csak figyelem, ahogyan szállnak.

Velük mennék én is, messzire el innen,

fel az égbe, a napsütésbe.

Hol felhő egy sincs közelemben,

minden fényes, napsütéses. 

2014.01.27.

Vers

Rég volt már, amikor először rád pillantottam,
rideg, s hideg idő volt. Fagyott.
A szél süvített a fülembe, hideg volt,
s a ruhám is átfagyott.

Búsan ballagtam éppen, a hideg, kihalt úton,
nem siettem sehova, bár hideg volt. S fagyott.
Csak mentem lassan, araszoltam előre
hogy megpillantsam a rózsát, mi a sír mellett várt.

Szomorúan léptem mama sírja elé.
Letérdeltem a sír elé, s rágörnyedtem. Fölé.
Gyertyát vettem elő, s a mécsesbe rejtettem.
ami a széltől megvédte.

Indulóban voltam és rátértem az ösvényre,
mi a kapu felé vezetett.
Haladtam a sírok között lépteimet sietősre véve,
mert az idő is borongósra tévedt.

Az eső pislákolt, mint gyertya, de csak álltál a sír előtt,
s a szél süvített,
de te nem mozdultál meg.
Csak álltál bús tekintettem, a sírt nézted.

A táskámból esernyőt vettem elő, s a fejed fölé emeltem,
nem szóltam egy szót sem, csak álltam melletted.
Féltem, ha szólok eltűnsz mellőlem,
mint kámfor a ködben.

2014. 01. 07.

Vers

Öt éve már, hogy nem láttalak,
barna hajzuhatagodat nem tapintottam,
gyönyörű zöld szemedbe nézhettem,
selymes arcocskádat a kezembe vehettem.
Öt éve már, hogy nem hallottam
csacsogó hangodat.

Öt éve már...

2014. 01. 07.

Vers

Adj fényt

Adj fényt,
s árnyékot körém.
melegséget a szívembe,
és boldogságot az embereknek.